|
Kategória: Testünk, lelkünk dolgai Vágytál már másra?Mint amit éppen csinálsz?Vagy épp azon túl akivel élsz? Nem akartál teljesen más helyen, más időben lenni, másvalakivel, ahol őrültségeket csinálsz amiről nem is hitted, hogy képes lennél rá? Nem gondolod, hogy az elmúlt 10-20-30 éved milyen "egyhangúan" telt? Vagy, ha nem is egyhangúan, de többnyire talán boldogtalanul. "Kedves" kollégákkal bajlódsz, vagy ugyanilyen kedves ügyfelekkel. Aztán hazamész, újra a család, a gyerekek, vagy éppen a lakásod magánya. Esetleg beülsz valahova egy barátnőddel, elmondod az aznapot, kipanaszkodod magad és megállapítod, hogy ugyan olyan üres napod volt, mint tegnap, meg azelőtt, meg azelőtt. Következnek az esti rituálék. Vacsora a családnak, fürdés, esetleg tévé, beájulás az ágyba és így mennek a napok többnyire, hétfőtől péntekig. De jön a várva várt hétvége, amikor együtt a nagy család, ahol bizonyára mindenki imádja a másikat. Készülődés, ha mentek valahová, vagy épp azért, mert hozzátok jönnek. Takarítás, vásárlás, főzés, némi aggodalom mi lesz, hogy lesz, jó lesz? Gondoltál már rá, hogy fogod magad és kisétálsz az életedből? Átlépnél egy kaput mindent otthagyva, amit szeretsz ugyan, de valószínűleg unsz is már egy ideje. Kilépnél szépen, otthagyva a főzést, a mosást, takarítást, az idegesítő rokonokat és egy olyan emberrel lennél, aki csak rád vár, aki csak rád vágyik... Úgy szeretne, ahogy vagy, megfogná a kezed, ami annyi uzsonnát, vacsorát és süteményt készített és annyit mosott, annyit takarított, akár egy robot keze is lehetne. És szeretnétek egymást, csak Te számítanál és csak csókolna, ölelne, szeretne. Minden megszűnne. Nem éreznéd magad kövérnek, sem csúnyának, sem öregnek. Tökéletesen elhinnéd, hogy ez neked jár és nem csak a gürizés, a rutin, amit ugyan meg kell csinálni, de elmegy vele az ember élete. Megpuszilná a homlokod, az arcod, a kezed, megsimogatná mindened és nem hallanál mást, csak a saját szíved dobbanását. Laza lennél és könnyű, azt csinálnád végre, amit szeretsz és nem azt, amit elvárnak tőled. Olyan dolgokat, ami nem "kötelező". Kívánom minden olyan nőnek, akinek így telnek a napok, a hetek, a hónapok és évek, hogy éljen meg közben egy kis csodát is. És sose legyen lelkifurdalásod emiatt, mert nem csak Anya vagy, nem csak Nagymama, vagy elhanyagolt feleség, hanem NŐ is vagy, csupa nagybetűvel. (A cikket beküldte: mi.zu)
|