Kategória: A psziché titkai

Egy mosoly

Az írásban megtaláltam önmagam. Eddigi életem során is mindig írtam, csak fejben... Majd papírra vetettem. Ki tudja? Talán egyszer majd sikeres lehetek benne. Remélem!
Következő írásomban, arról lesz szó, hogy nem minden az, aminek látszik, vagy amit várunk.

Egyik nap, egy férfi megállított az utcán. Segítséget kért tőlem a tájékozódásban. Minden szokásosan zajlott, elmagyaráztam neki, hogy juthat el oda, ahová menni szeretne. Elköszöntem.
Már éppen tovább indultam volna, amikor hirtelen utánam szólt, hogy újból megállítson.
- Kérhetnék még valamit?- hangzott el a kérdés.
Visszafordultam hozzá, bólintottam, majd megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne.
- Egy mosolyt. - mondta.
Ekkor rámosolyogtam, és nem csak azért, mert megkért. Nem, ez egy szívből jövő mosoly volt.
Elment.
Ez elgondolkodtatott. A mai rohanó világban, alig figyelünk egymásra. Előítéleteket támasztunk mindenkivel szemben. Mert mi is jut rögtön az ember eszébe, ha valamit kérnek tőle? Biztos szívességet szeretne, pénzt, egy szál cigit, vagy hogy vigyem el valahová, esetleg rám akar nyomulni.
Persze, erre is van példa bőven, ami miatt pont ezek a gondolatok fordulnak meg a fejünkben először.
Gyanakvó szemekkel vizslatunk minden idegent, mintha egyformák lennének. Pedig nem azok.
Kevesebb előítélettel kéne fordulnunk a másikhoz, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy azt kéri tőlünk, amire számítunk.
Egy mosoly nem kerül semmibe, de annál többet jelent, mindkét fél számára. És ezzel a kis kéréssel, én is kaptam tőle valamit. Mert ez az ismeretlen férfi, engem biztosan megtanított egy nagyon fontos dologra. Arra, hogy mielőtt ítélkeznék, várjam meg a választ.

(A cikket beküldte: Lexy11666)

Bedarál a város ...
Egyszer fent, egyszer lent, hát most épp lent, tudom akkor ettől csak jobb lehet, de max a hangulatom, kedélyállapotom fog változni, a kézzel fogható, tárgyilagos valóság nem, legalábbis egyelőre nem. Ez nem egyszerű, van egy olyan mondás, hogy "Fáradt jót, új... »

Villámcsapás, vihar nélkül
Február, a hideg szél még csípi az arcomat, a tavasz közeledte még messze messze jár, mégis szikrázó napsütötte a délután, mely meghatározza az életem hátra levő időszakát. A február, hol mások fázva bújnak sáljaik mögé, és remélnek egy melegebb holnapért, én a... »