Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ




Kategória: A psziché titkai

Szenteste egyedül

Imádtam a karácsonyt mindig, amíg itthon volt a család, minden felbolydult zengett a ház, mindenki intézkedett és kiabált, mint egy olasz család. Régen egyedül vagyok már és csak az emlékek maradtak. Szerencsére el kezdett hullni a hó.

Minden kész, ami kis apróság nekem magamnak kell, sütöttem egyik kedvenc süteményemet, és megfőztem az elmaradhatatlan töltött káposztát is. Az illatok kicsit megidézték a régi karácsonyok hangulatát.
Lementem a házak közé nézni a hóesést, gondoltam, körbesétálok a háztömbön.
Fölnéztem a kilencedikre, vajon Józsi hogy boldogul a két kisgyerekkel, tavaly még 4-en voltak. Tavasszal ment el a 33 éves kis fiatalasszony, alig két hónap alatt.
Aztán ott vannak a Tóthék. Mindketten munkanélküliek, alig jut ennivalóra máskor is.
Láttam, kiment Jani délben az ingyen ebédosztásra, nemrég ért haza. Talán 5 órát is ott állt, a kis Eszti hozott neki forró teát és néha felváltotta a sorban. Sokan vannak, négy gyerek meg ők ketten. Nagyon nehéz elosztani a vacsorát.
Talán fát se vettek az idén, csak pár gallyat szedtek a gyerekek, az árusoknál lehullt fenyőfaágakból.
Próbáltam nem nézegetni tovább az ablakokat, mert mindenütt volt valami baj.
Jucuska barátnője is az idén lett özvegy, hát neki sincs most könnyű karácsonya.
Aztán megtorpantam, mert valami furcsa hang ütötte meg a fülemet, mintha horkolás lenne.
És valóban, a házak között megbúvó kis padon egy ember feküdt, rongyokba bugyolálva, mélyen aludt. Hirtelen nem is tudtam, mit csináljak, felköltsem, szóljak valakinek??
Aztán eszembe jutott, hogy vannak takaróim, amit már ki sem használok, hozok neki belőle.
Még egy kis pálinka is ott maradt a spájzban. Abból is hozok.
Mire visszaértem, az öreg, aki tán 40 körül lehetett, de az ápolatlan szakálla öregembert csinált belőle, már épp fészkelődött és menni készült. Mondtam, hoztam neki takarót, meg egy kis pálinkát, jajj a káposztát elfelejtettem, de ha megvár, hozok abból is.
Csak dünnyögött, nem mondott se igent, se nemet, én meg, még szerencse, hogy működik a lift, 10 perc múlva újra lent voltam az utcán.
Úgy fazekastól vittem, mert féltem, hogy azóta elment.
Ahogy az az az ember evett, azt nem lehet elmondani, de pár kanál után eszébe jutott valaki, akinek ugyanúgy enni kéne.
És elkiabálta magát: Juci itt vagy? De semmi válasz, aztán egyszer csak bokorsuhogás, félénk léptek a parkban, ketten is jöttek, gondolom a Juci, meg még egy sorstársa.
Mondtam várjanak kicsit és lehoztam 1 kg kenyeret, meg a kedvenc sütimet.
Jó hideg volt, de már nem fáztak annyira, és nem győztek hálálkodni.
Én meg csak meghúztam magam a pad sarkában és néztem őket. Mit vétettek ezek az emberek, hogy így kell kivert kutyaként élniük.
Valaki dúdolni kezdett egy karácsonyi dalt, és a többiek is folytatták.
A hó csak hullt, de a sok takaró megvédett minket. Juci előkotort egy gyertyacsonkot, valahol guberálta. Meggyújtottuk és egyből Szent este lett a ház tömb körül.
Így töltöttem én a hajléktalanokkal az ünnepet és a szívemet melengette, hogy tettem valami jót.
A kis Jézus is jászolban született, mégis megmentette a világot.
(A cikket beküldte: joanna51)



Öreg testben is élhet fiatalos szív békés szerelmet sugározva
Ez a kis történet méltó példa lehet arra, hogy idősebb korban is lehet emberi méltósággal élni, kihasználni a sors nyújtotta szerencsés találkozásokat, pillanatokat és megtalálni a boldogságot. Adjon reményt ez mindenkinek! :) »

Kapcsolati problémák pro és konrtra
Egy éve vagyok együtt egy 12 évvel idősebb pasival. Boldogság van, csak nem felhőtlen. Vannak gondok a kapcsolatomban. Ezt most már ki tudom jelenteni. Csak nem tudom, hogy ezek mennyire orvosolható dolgok, vagy mennyire nem. »




Minden jog fenntartva © 2022, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.