Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

Egyedül

Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsájtani.
Vannak dolgok, amiket nem lehet elfelejteni.
Mert örökre belénk vésődnek. A lelkünkbe, a szívünkbe. Mit tudunk tenni?
Megtanulunk vele együtt élni, vagy megpróbáljuk magunkba eltemetni... jó mélyen.
De a fájdalom örökre megmarad.


Történetem egy átlagos családról szól.
Vagy mégsem? Ezt mindenki döntse el maga.

Egy pár, akik fiatalon kerültek össze.
Mindketten olyan családból jöttek, ahol nem volt érték a szeretet, megbecsülés, támogatás, féltés, és egyéb, szinte közhelynek számító dolgok, amelyek egy normális családban teljesen természetesek.

Hónapokig nem történt semmi. Bár a fiú már kezdetektől fogva féltékeny volt a lányra.
Aztán elcsattant az első pofon. A lány ledöbbent, hiszen semmi okot nem adott rá, és amúgy se gondolta, hogy ez normális egy kapcsolatban.
De nem akarta elveszíteni a fiút, hiszen ő jelentette neki az egész világot, ezért meg se fordult a fejében, hogy szakítson vele. Bármire képes lett volna érte.
Teltek a hónapok, az évek. A fiú egyre többször volt agresszív, de a lány tűrte, mert nagyon szerette.
A fiú bevonult 1 évre katonának. A helyzet csak rosszabbodott. A lány szeretett volna szakítani, de a fiú megzsarolta, ha elhagyja őt, öngyilkos lesz.
A lány közben még iskolába járt, amikor a szülei kirakták az utcára, nem volt más megoldás, a fiú szüleihez költözött.
Volt fenyegetés, zsarolás, sírva könyörgés...és a lány hozzáment feleségül. Szinte hihetetlen, de évekig boldogan éltek. Jöttek a gyerekek, voltak veszekedések, viták, de soha nem fajult el a dolog tettlegességig.
A fordulópontot legkisebb gyerekük megszületése jelentette. Onnantól kezdve elszabadult a pokol.
Naponta 20-30-szor felhívta telefonon, állandóan ellenőrizte hol van, kivel, mit csinál. Ha a barátnőjével beült egy capuccinóra, a férj követelte, vigyen hajszálat a barátnő hajából. Amikor hazaért, átkutatta a táskáját, telefonját, és még a bugyiját is. Később a nő soha sehova se mehetett (nem is tudott volna, hiszen ő látta el egyedül a 4 gyereket) barátnőit, ismerőseit a férj elüldözte.
Testileg - lelkileg bántotta, megalázta, gyötörte a nőt. Azt sulykolta a fejébe, hogy ronda, buta, és senkinek se kellene. Közben a külvilág felé ők voltak az álomcsalád.
Mindenki azt hitte, hogy csodálatos boldogságban élnek. De azt senki se látta, mi történt a 4 fal között.

Pofonok csattantak, ütések, rúgások. Tárgyakat dobált az asszonynak, amik rajta törtek el. Késsel a kezében kergette a lakásban. Beteges féltékenység tört rá, minden nap. Sokszor a nő elaludni se mert, attól félt, hogy álmában fojtja meg. Előfordult, hogy az anya fél órára lement boltba, mire hazaért, a férje üvöltve várta: - Te büdös k...va, már a sarkon megizéltek!!! A nő a fürdőbe próbált menekülni, de a férfi utolérte, ellökte. Nekiesett a kádnak, és beütötte a tarkóját. Akárhányszor balhézott a férj, a gyerekek szem- és fültanúi voltak mindennek. Az egyik kicsi éppen a bilibe pisilt, az anya fogta a kezébe, hogy kiviszi. A férfi kiszedte a kezéből, és a pisit az anyára öntötte, majd úgy hozzá vágta, hogy eltörött rajta. Ledöntötte az ágyra, rátérdelt a mellkasára, fojtogatta, és leköpte.

Így telt el 2 év. Az asszony végül elvált, de a férj még közben is visszajárt őt megverni.
Nagyon sokszor hívta ki az anya a Rendőrséget, és sírva könyörgött, segítsenek neki.
De amíg vér nem folyik, nem tehetnek semmit.
Amíg kiérnek, addig pedig védje meg magát - ezt tanácsolták a rendőrök.
A nő végigjárta a létező összes olyan helyet, hol segítséget, vagy megoldást remélt. Megpróbált mindent. Rendőrség, Bíróság, feljelentések, látleletek, távoltartási kérelem, egyedüli lakáshasználat, Család - és Gyermekvédelem, Gyámügy. Sehol, senki se tudott segíteni.
Sehol sincsenek a törvények.
Amennyiben a férj a gyerekeket bántalmazta volna, azonnal elvették volna őket a szülőktől, és az anya szülői alkalmasságát is meg kellett volna vizsgálniuk. De így, hogy "csak" őt terrorizálta, senki se segített neki.
A családon belüli erőszakra nincs törvény.
Nincs megoldás. Igen. Ilyen országban élünk, ilyen törvényekkel.
Siralmas és szánalmas.
Az anya egyedül harcolt, küzdött, szenvedett.
A gyerekei adtak neki erőt, hogy fel tudjon állni a sárból, amibe tiporták.

A történet rólam szól.
A mai napig nem tudom feldolgozni. Ezt nem lehet...
(A cikket beküldte: csigu77)



Közöny!
Ez a néhány mondatot csak azért írtam le, mert bosszantott az "emberi" közöny. Lehet, hogy csak én látom így. Győzzetek meg az ellenkezőjéről. Előfordult már biztos hasonló eset mással is. Mi a teendő? Azonfelül, hogy még utána is egy jó darabig rányomja bélyegét az emberre. »

Aggodalmaskodás helyett hit! - Hogyan tehetjük örömtelibbé a mindennapjainkat
Az emberi elmének van egy olyan ősrégi szokása, hogy problémákat gyárt megállás nélkül. Aggódunk amiatt, hogy mi fog történni másnap, aggódunk a pénz miatt, mi lesz, ha elfogy, aggódunk az elkövetkező vizsgák miatt, a kinézetünk miatt és ettől még ráadásul... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.