Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

Egyedül

Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsájtani.
Vannak dolgok, amiket nem lehet elfelejteni.
Mert örökre belénk vésődnek. A lelkünkbe, a szívünkbe. Mit tudunk tenni?
Megtanulunk vele együtt élni, vagy megpróbáljuk magunkba eltemetni... jó mélyen.
De a fájdalom örökre megmarad.


Történetem egy átlagos családról szól.
Vagy mégsem? Ezt mindenki döntse el maga.

Egy pár, akik fiatalon kerültek össze.
Mindketten olyan családból jöttek, ahol nem volt érték a szeretet, megbecsülés, támogatás, féltés, és egyéb, szinte közhelynek számító dolgok, amelyek egy normális családban teljesen természetesek.

Hónapokig nem történt semmi. Bár a fiú már kezdetektől fogva féltékeny volt a lányra.
Aztán elcsattant az első pofon. A lány ledöbbent, hiszen semmi okot nem adott rá, és amúgy se gondolta, hogy ez normális egy kapcsolatban.
De nem akarta elveszíteni a fiút, hiszen ő jelentette neki az egész világot, ezért meg se fordult a fejében, hogy szakítson vele. Bármire képes lett volna érte.
Teltek a hónapok, az évek. A fiú egyre többször volt agresszív, de a lány tűrte, mert nagyon szerette.
A fiú bevonult 1 évre katonának. A helyzet csak rosszabbodott. A lány szeretett volna szakítani, de a fiú megzsarolta, ha elhagyja őt, öngyilkos lesz.
A lány közben még iskolába járt, amikor a szülei kirakták az utcára, nem volt más megoldás, a fiú szüleihez költözött.
Volt fenyegetés, zsarolás, sírva könyörgés...és a lány hozzáment feleségül. Szinte hihetetlen, de évekig boldogan éltek. Jöttek a gyerekek, voltak veszekedések, viták, de soha nem fajult el a dolog tettlegességig.
A fordulópontot legkisebb gyerekük megszületése jelentette. Onnantól kezdve elszabadult a pokol.
Naponta 20-30-szor felhívta telefonon, állandóan ellenőrizte hol van, kivel, mit csinál. Ha a barátnőjével beült egy capuccinóra, a férj követelte, vigyen hajszálat a barátnő hajából. Amikor hazaért, átkutatta a táskáját, telefonját, és még a bugyiját is. Később a nő soha sehova se mehetett (nem is tudott volna, hiszen ő látta el egyedül a 4 gyereket) barátnőit, ismerőseit a férj elüldözte.
Testileg - lelkileg bántotta, megalázta, gyötörte a nőt. Azt sulykolta a fejébe, hogy ronda, buta, és senkinek se kellene. Közben a külvilág felé ők voltak az álomcsalád.
Mindenki azt hitte, hogy csodálatos boldogságban élnek. De azt senki se látta, mi történt a 4 fal között.

Pofonok csattantak, ütések, rúgások. Tárgyakat dobált az asszonynak, amik rajta törtek el. Késsel a kezében kergette a lakásban. Beteges féltékenység tört rá, minden nap. Sokszor a nő elaludni se mert, attól félt, hogy álmában fojtja meg. Előfordult, hogy az anya fél órára lement boltba, mire hazaért, a férje üvöltve várta: - Te büdös k...va, már a sarkon megizéltek!!! A nő a fürdőbe próbált menekülni, de a férfi utolérte, ellökte. Nekiesett a kádnak, és beütötte a tarkóját. Akárhányszor balhézott a férj, a gyerekek szem- és fültanúi voltak mindennek. Az egyik kicsi éppen a bilibe pisilt, az anya fogta a kezébe, hogy kiviszi. A férfi kiszedte a kezéből, és a pisit az anyára öntötte, majd úgy hozzá vágta, hogy eltörött rajta. Ledöntötte az ágyra, rátérdelt a mellkasára, fojtogatta, és leköpte.

Így telt el 2 év. Az asszony végül elvált, de a férj még közben is visszajárt őt megverni.
Nagyon sokszor hívta ki az anya a Rendőrséget, és sírva könyörgött, segítsenek neki.
De amíg vér nem folyik, nem tehetnek semmit.
Amíg kiérnek, addig pedig védje meg magát - ezt tanácsolták a rendőrök.
A nő végigjárta a létező összes olyan helyet, hol segítséget, vagy megoldást remélt. Megpróbált mindent. Rendőrség, Bíróság, feljelentések, látleletek, távoltartási kérelem, egyedüli lakáshasználat, Család - és Gyermekvédelem, Gyámügy. Sehol, senki se tudott segíteni.
Sehol sincsenek a törvények.
Amennyiben a férj a gyerekeket bántalmazta volna, azonnal elvették volna őket a szülőktől, és az anya szülői alkalmasságát is meg kellett volna vizsgálniuk. De így, hogy "csak" őt terrorizálta, senki se segített neki.
A családon belüli erőszakra nincs törvény.
Nincs megoldás. Igen. Ilyen országban élünk, ilyen törvényekkel.
Siralmas és szánalmas.
Az anya egyedül harcolt, küzdött, szenvedett.
A gyerekei adtak neki erőt, hogy fel tudjon állni a sárból, amibe tiporták.

A történet rólam szól.
A mai napig nem tudom feldolgozni. Ezt nem lehet...
(A cikket beküldte: csigu77)



Értünk dolgozó angyalok
Írtam cikket arról, hogy mennyire megalázó ha valakit lekezelnek betegség idején. Írtam egy emberről, aki nem volt orvosnál egészen idős koráig, amikor betegsége miatt kiszolgáltatottá vált. Most itt az ideje, hogy azokról is írjak, akik a munkájukban a... »

Szexhoroszkóp 2009.
Ahogy lesz, úgy lesz... A jövőt nem sejtheted, - vagy mégis? Hát, így az év vége vészes közeledésével itt az ideje, hogy végre előre tekintsünk 2009-be... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.