Kategória: A psziché titkai

Vannak még hétköznapi csodák

Kérdezte már meg tőled vadidegen ember, hogy adhat-e neked kölcsön 5.000 Ft-ot?

Amikor feltettem ezt a kérdést ismerőseimnek, mindenki először megütközve nézett rám, utána azt hitte, tréfálok, vagy megbolondultam.


Ha nem velem fordul elő, talán el sem hiszem, ami egy benzinkútnál történt, amikor tankolás után szokásomhoz híven bankkártyával akartam fizetni.

A terminál abban a pillanatban romolhatott el, amikor le akarták emelni a 7.300 Ft-ot.
Nálam nem volt csak 2.700 Ft. Azonnal felajánlottam 3 variációt a tartozásom kiegyenlítésére, de ők ragaszkodtak egy negyedikhez: menjek el egy bankautomatához és vegyek ki pénzt. Mellesleg felhőszakadás volt, s gyanítottam, hogy a hibát a víz is okozhatta, tehát lehet, hogy az automatánál sem járnék sikerrel.
Már vagy 15 perce tárgyaltunk, mert nem akarták egyik ajánlatomat sem elfogadni. Közöltem, hogy mint vétlen ügyfelet, nincs az a hatalom, ami rávegyen arra (ráadásul szakadó esőben), hogy az adózott fizetésemből 5.000 Ft-hoz 53 Ft, (akkor ennyibe került az OTP-nél a jelzett összeg felvétele) plusz benzinpénz árán jussak hozzá. Egyébként sem volt logika a kérésükben: azt ők sem várták volna, hogy gyalog menjek abban az esőben, ha meg elhajtok…

Ekkor a mellettünk lévő kasszánál készpénzes fizetésre várók közül egy úr, akivel soha, sehol nem láttuk egymást, megkérdezte tőlem: „Adhatok kölcsön 5.000 Ft-ot?” A másodperc tört része alatt felocsúdtam a meglepetésemből, és természetesen elfogadtam. Névjegykártyát cseréltünk, s kiderült, hogy naponta autózok el a munkahelye előtt. Pár nap múlva, a megbeszélt időben eljuttattam a tartozásom, néhány a részére ajándékul készített névjegye kíséretében.

Szívderítő, hogy ebben a mai ordas világban vannak még ilyen emberek.

Ezt a cikket válaszul írom a „Megszűnt az emberi együttérzés?” című cikkre.
(A cikket beküldte: syria)



Arma Retro
Pár sor egy adott időpontban körvonalazódott érzéseimről. Jórészt tudom, hog gyermeki felfogást tükröz az alábbi jegyzet, de lényegesen megkönnyebültem, hogy leírtam. »

Egy magányos lány története
Ezelőtt két éve nem gondoltam volna, hogy lesz még valakim ebben az életben, akit szeretni fogok, mert akkor csak ő volt, azt hittem ő lesz a Nagy Ő, de az idő elteltével sajnos nem így alakult. Azt hittem minden jó és szép lesz, talán megváltozik az életem, de nem, sajnos nem így történt... »




Minden jog fenntartva © 2024, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.