Kategória: A psziché titkai

Vannak még hétköznapi csodák

Kérdezte már meg tőled vadidegen ember, hogy adhat-e neked kölcsön 5.000 Ft-ot?

Amikor feltettem ezt a kérdést ismerőseimnek, mindenki először megütközve nézett rám, utána azt hitte, tréfálok, vagy megbolondultam.


Ha nem velem fordul elő, talán el sem hiszem, ami egy benzinkútnál történt, amikor tankolás után szokásomhoz híven bankkártyával akartam fizetni.

A terminál abban a pillanatban romolhatott el, amikor le akarták emelni a 7.300 Ft-ot.
Nálam nem volt csak 2.700 Ft. Azonnal felajánlottam 3 variációt a tartozásom kiegyenlítésére, de ők ragaszkodtak egy negyedikhez: menjek el egy bankautomatához és vegyek ki pénzt. Mellesleg felhőszakadás volt, s gyanítottam, hogy a hibát a víz is okozhatta, tehát lehet, hogy az automatánál sem járnék sikerrel.
Már vagy 15 perce tárgyaltunk, mert nem akarták egyik ajánlatomat sem elfogadni. Közöltem, hogy mint vétlen ügyfelet, nincs az a hatalom, ami rávegyen arra (ráadásul szakadó esőben), hogy az adózott fizetésemből 5.000 Ft-hoz 53 Ft, (akkor ennyibe került az OTP-nél a jelzett összeg felvétele) plusz benzinpénz árán jussak hozzá. Egyébként sem volt logika a kérésükben: azt ők sem várták volna, hogy gyalog menjek abban az esőben, ha meg elhajtok…

Ekkor a mellettünk lévő kasszánál készpénzes fizetésre várók közül egy úr, akivel soha, sehol nem láttuk egymást, megkérdezte tőlem: „Adhatok kölcsön 5.000 Ft-ot?” A másodperc tört része alatt felocsúdtam a meglepetésemből, és természetesen elfogadtam. Névjegykártyát cseréltünk, s kiderült, hogy naponta autózok el a munkahelye előtt. Pár nap múlva, a megbeszélt időben eljuttattam a tartozásom, néhány a részére ajándékul készített névjegye kíséretében.

Szívderítő, hogy ebben a mai ordas világban vannak még ilyen emberek.

Ezt a cikket válaszul írom a „Megszűnt az emberi együttérzés?” című cikkre.
(A cikket beküldte: syria)



Bedarál a város ...
Egyszer fent, egyszer lent, hát most épp lent, tudom akkor ettől csak jobb lehet, de max a hangulatom, kedélyállapotom fog változni, a kézzel fogható, tárgyilagos valóság nem, legalábbis egyelőre nem. Ez nem egyszerű, van egy olyan mondás, hogy "Fáradt jót, új... »

Házasság és gyerek nélkül párkapcsolatban élni...
Hiába vagyok szerelmes, már nem vágyom se házasságra, se gyerekre... Igazából csalódtam és mostmár csak azt szeretném, ha lenne egy normális kapcsolatom, ahol élvezhetem a párom társaságát, a közös programokat, és az intimitást. Még akkor is, ha ennél tovább nem jutunk soha... »




Minden jog fenntartva © 2024, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.