Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Egy kis ezotéria

Üzenet a túlvilágról…

2007-et írtunk. Emlékszem, Dr. Doreen Virtue egyik könyvének olvasásával végeztem. Akkoriban nagyon sokat foglalkoztam az Angyalok témakörével, és épp Doreen egyik könyvének végén olvastam, hogy lehet jelet kérni elhunyt szeretteinktől is … És üzenet sokféleképpen és formában érkezhet. Üzenhetnek az álmainkon keresztül, virágszirommal, tollpihével, kismadárral, pillangóval stb.… Ezek közül a pillangó tűnt a legfurcsábbnak számomra, fogalmam sincs miért…

Akkor kezdem az elején. 1996-ban elhunyt Édesapám. Hiába távozott el az élők sorából, mindig a közelemben éreztem. Később tudtam meg, hogy amíg nem engedjük el az elhunyt személyt, addig a közelünkben marad, és nem folytatja tovább az „útját”. Kvázi, ide kötjük magunk mellé. Évek kellettek, míg feldolgoztam a halálát, és bevallom, ma is nagyon hiányzik, csak már más szemmel nézek a történtekre. Különösen azóta, amióta megfejtettem a „jeleket”.

Az álom:

Halála után talán egy évvel arra ébredtem (?), hogy felülök az ágyon. Emlékszem, néztem a szobát, ahogy az éjszakában csak a körvonalak rajzolódtak ki a tárgyakból. Ekkor nagy fényesség támadt… (másnap azt meséltem, hogy biztos azt álmodtam, hogy a hűtő is a szoba berendezési tárgya volt, hiszen ha éjszaka kinyitod, az is fényességet varázsol :D.) A fény számomra megnyugtató volt. Pár pillanattal később már tudtam, hogy Apukám van mellettem. Gyermekként mindig a bal karján feküdtem. Most is így volt. Mintha belőle fizikailag csak a karja lett volna igazi, és más minőségben feküdt mellettem. De fizikailag éreztem a karját! És azt mondogattam:
"De jó, hogy már meggyógyultál!"
Másnap először vidáman ébredtem a halála óta…

A kismadár:

Erről igazán Édesanyám tudna mesélni. Annyit tudok, hogy Apum halála utáni két évben történt. Két alkalommal. Anyukám szellőztetett, az ablakok szélesre voltak kitárva. És mindkétszer beröppent a szobába egy kismadár. Először még nem vélte jelnek, de mikor megismétlődött, tudta, nem volt véletlen.

A virág:

Anyumnak van egy különleges kaktusza. Évente csak 1-szer virágzik, és virágzása egyetlen napig tart. 2009-ben pontosan az esküvőnk napjának hajnalán bontott szirmot. Három virág nyílott ki. Anyukám ekkor már érezte, hogy ez csakis jel lehet! Az esküvő a lányos háztól egy távoli városban volt, ahová autópályán kellett mennünk. És az autópályán egy rossz dolog történt! A Húgom akkor volt a 8. hónapban a pici fiával. Ők egy autóban ültek az öcsémmel. És egy taxisofőr beléjük rohant! A kocsiban Apukám három egyenes ági leszármazottja „ült”. A fia, a lánya és az unoka a pocakban! CSODÁVAL HATÁROS MÓDON SENKI NEM SÉRÜLT MEG! Pedig egy hajszál választotta el őket attól, hogy a szalagkorlátnak csapódjanak. Vigyázott rájuk! :’-) Az ijedelmen kívül a kismamával minden rendben volt, és a baba még bent maradt a kiírt napig.

A pillangó:
Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ

Nagyon szkeptikus voltam a felsorolás olvasásakor amiatt, hogy pillangó is lehet "üzenet" tárgya. Hisz néha annyi pillangó röpköd az udvaron, melyik is lenne pont az ő üzenete? 2007. augusztus 12-én Doreen könyvét azzal a kéréssel tettem le, hogy Apukám üzenjen valamit, adjon egy jelet, amiből tudom, hogy Ő az! Aznap egy rendezvényen voltunk, tehát volt időm elfelejtkezni a kérésemről. Majd a hazavezető úton defektet kaptunk. Párom kínlódott a kerékcserével, én pedig sétálgattam az ismeretlen utcán. Az egyik ház előtt fenyőbokrok voltok. Már messziről kiszúrtam valamit. Közelebb lépve megpillantottam „a” pillangót. De egy szúrós-tüskés fenyőbokron? Persze rájöttem, hogy ez sem lehet véletlen. Előkaptam a fényképezőmet, és serényen fényképezgettem. Ő pedig állta a vaku fényét, és délcegen állt modellt nekem. Majd videót is készítettem róla, nagyon közelről, és ő néha megrezzent, de ott maradt velem. A Páromnak is megmutattam, mert még mindig nehezen hittem el! És a történet itt nem ért véget…

Pár héttel később a nagybátyámékhoz mentünk vendégségbe, aki Édesapám öccse. Mivel ő elképesztően hisz abban, hogy Apum segíti őt a mindennapokban, gondoltam megmutatom neki a képeket az én délceg pillangómról. Rápillantott, majd ezt mondta: „Ez a villásfarkú lepke, amit Apukád sokat fogott kiskorában!” Ekkor már hittem mindent, és megköszöntem az üzenetét. Jó volt hallani Róla így sok év távlatában…

Az unokaöcsim lenne az Ő első unokája. A baba majdnem nagypapája születésnapját választotta megszületése időpontjának. Apum szeptember 16-án született, Robi baba pedig szeptember 17-én. Ami nem is meglepő, mert Anyum meg február 17-én született. Összehozván a nagyszülők születési dátumát Anyukám nagy örömére. És mára már azon sem lepődöm meg, hogy Kicsi Robi egyik első szava na mi volt? Pill… Az ő szótárában ez pillangót jelent. A Húgom vitt haza dekorációnak egy mágneses pillangót. A gyermek élénk érdeklődést tanúsított a pillangó iránt. Mondanom sem kell, hogy akkor tanult meg mászni, amikor a Húgom letette elé a pillangót, a gyermek „pill” kiejtésekkel, lábacskáit húzva odakúszott hozzá, és mintegy trófeaként a magasba emelte.

(A képen a pillangó látható, aki üzenetet hozott számomra,
és személyesen örökíthettem meg…)

(A cikket beküldte: Titánia83)



Megérzések, karmák, ösztönök
Gyakran érzi azt egy személy, hogy volt már hasonló érzésem, vagy sokan voltunk már úgy, egy első találkozásnál képes vagy eldönteni, hogy szimpatikus egy ember vagy nem. Vajon mi lehet az oka annak, hogy olyan helyeken vagyunk álmunkban, ahol még soha nem is jártunk?! »

Lelki társ és egyéb izék
Sokat beszélgetünk mostanában a szerelemről és a lelki barátságokról. Beszélünk róla, ahelyett, hogy kiélveznénk minden percét. Hát nem lehetetlen egy dolog? Minek annyit beszélni, amikor egy ölelés mindent elmond? Regéket hallok a a haverjaimtól a lelki... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.