Régi karácsonyokra emlékezve

Lassan közeledik az év talán egyik legszebb és legmeghittebb ünnepe, a karácsony. Már elkezdődik a tervezgetés, kit mivel lepünk meg és kezd kialakulni az ünnepi menüsor is a fejekben, és a tervezgetés közben óhatatlanul visszapillantunk a múltba, régmúlt karácsonyok illatát idézi fel bennünk az emlékezés.

Így vagyok ezzel én is. Sorjáznak elém a gyermekkori karácsonyok, a csodavárás, a zizegő selyempapírok, a fenyő oly kellemes illata. A fenyőé, amit még hittem, hogy angyalok röpítettek éjjel titkon az erélyünkre, s amit szüleim öltöztetnek majd fel gondosan karácsonyfává.
Újból hallani vélem a kis harang hívó hangját, melyre kinyílik a nagy háromszárnyas üvegajtó és én nagypapa és nagybácsik gyűrűjében megilletődve lépek a fa alá. Gyönyörködöm a gyertyák fényében, melyeket színes díszek sokszorosítanak meg. A közös ének, a csomagok izgatott kibontása, mind-mind feledhetetlen, kedves emlék.

Az évek peregnek előttem és a család fogy a fa körül. Nagypapa örökre távozott és a nálam jóval idősebb unokatestvérek is kinőnek a nagy családi karácsonyozásokból. A fát már csak hárman álljuk körül s már nem játékokat rejtenek a kis csomagok, hanem könyveket, szépítőszereket.

És eljön az a karácsony is mikor kis bársonydobozból két karikagyűrű kerül elő, mert az eljegyzésem is karácsonyra esett. A gyűrűknél csak párommal szemünk csillogott fényesebben.

A következő években az ünnepet kicsi lányunk öröme tette emlékezetessé. Barbi babák , legok sorakoztak a fa alatt és mi szüleimmel élveztük kicsi lány boldogságát.

S pici lány képe lassan távolodik, már bakfisként áll a fa alatt. A nagyszülők görnyedtek, megtörtek, fénytelen szemmel, ügyetlen kézzel nyitogatják a csomagokat.

Majd újabb karácsonyok képe villan elém, ahol hárman , időnként négyen ünnepelünk.

És eljön a legfájdalmasabb karácsony emléke is, a búcsú karácsonyé, amit a már gyógyíthatatlan beteg férjemnek rendeztünk meg. Előltetett mosoly, kényszeres jókedv, görcsösen egymásba kapaszkodott kezek. A fájdalom, az elmúlás karácsonya ez. Igyekszem magamba szívni minden pillanatát és elraktározni, hiszen ilyen együtt töltött karácsony már nem lesz soha.

Gondolatban eljutottam a tavalyi karácsonyhoz, amikor a fa alatt ajándékok helyet szeretteink megsárgult képei árválkodtak. S megrázom fejem, elhessegetem a fájó emlékeket, hiszen tudom, hogy jöhetnek még szép karácsonyok, melyek gyerekzsivalytól hangosak...- talán....- de egy korszak végleg lezárult.

(A cikket beküldte: arany52)

Ősz
Úgy gondolta, ősszel fog meghalni. Ősszel akart meghalni. Már azelőtt is, hogy megtudta. Úgy képzelte, az ég színe acélszürke vagy sötétkék lesz, több napja csendesen esik majd az eső, ezért kicsit hideg és nyálkás lesz minden; kissé melankolikus, mintha lelassult... »

"Elengedés”
"Később arra révedt, hogy állig betakarva, elöl összekulcsolt kézzel, hanyatt fekszik, ahogy imádkozni szokott és mélységes mély alkuban van… majd, mint aki kész az alkura, így szólt ahhoz a valakihez: - Jó. Akkor legyen úgy, ahogy a maminak a... »