Kategória: A psziché titkai

Kiben van a hiba?

Magány. Gyűlölöm ezt a szót. Már megint egyedül vagyok, olyan ez, mint az ördögkarika. Sajnos, minél tovább keresem a hibát, annál jobban elrejtőzik, nem találom. Úgy érzem, hogy be vagyok zárva, és nem találom a kiutat; hogy le vagyok maradva, és még ezer bajom van, ami nem hagy nyugodni és fejlődni sem semerre.

21 éves vagyok. Jóformán még el sem kezdődött az életem, senkim nincs, nem tartok sehova, sőt. Nem tartok senkivel sehova. Egészen gyerekkoromban kezdődött, olyankor mindig barátkozik mindenki, keresi a helyét. Én valahogy ebből kimaradtam, nem barátkoztam, utána pedig talán már késő volt, nem hívtak sehova, ha odamentem észre sem vettek, köszönésre sem méltattak.

Általános iskolában egyetlen lány volt, akivel beszéltem, vele megosztottam minden gondom, és úgy hittem, hogy fordítva is így van. A középiskolában egy osztályba jártunk, ő jóba lett másokkal, ami nekem nem ment. Én zárkózott vagyok, de nem hiszem, hogy a zárkózott embereknek magányosan kéne tengetni a napjait.
Valójában a középiskolától vártam a megváltást, csak sajnos nem jött be, viszont jött a főiskola. Megismerkedtem egy lánnyal, aki csupa boldogság és mindenivel jóba van. Hárman voltunk mindig, egy középsulis osztálytársam is ott volt, akivel beszélni szoktunk. Mind jobban összeismerkedtünk, nagyon is jóban voltunk. Úgy éreztem, hogy végre megtaláltam a helyem. Segítettünk egymásnak a tanulásban, megbeszéltük a gondjainkat - ha nem is teljesen, egy bizonyos szintig.

Visszatekintve, talán mégis bennem van a hiba, túl sokat láttam bele mindkét barátságba.

Volt egy rossz hónapom, amikor leginkább csak panaszkodni tudtam. Nem alakultak legjobban a dolgaim, és ezt ki is mutattam, amikor csak tudtam. Azt vártam, hogy majd megnyugtatnak, hogy minden rendben lesz, csak várjak, legyek türelmes. Én ezt tettem volna.
Mindenki más, mindenki máshogy áll hozzá a dolgokhoz. Én úgy éreztem, hogy elfordultak tőlem. Nem kerestek, igaz, amikor én írtam nekik, akkor válaszoltak, vagy személyesen kezdtem beszélgetést, akkor sem tiltakoztak. De ők nem kerestek. Most már én sem koslatok utánuk.
Nem tudom eldönteni, hogy ők a felszínesek, bennem van a hiba, vagy simán csak rosszul döntöttem. Nehéz olyan embert találni, aki hasonlóan gondolkodik, mint mi, és aki nem csak beszél, hogy így szeret, úgy szeret, bízz benne, stb.

Mégis hogyan kéne eldönteni, hogy épp a számunkra jó, vagy pedig a számunkra rossz emberrel állunk szemben?
(A cikket beküldte: Melapeno)



Milyen akar lenni a nő?
Úgy gondolom, a nőknek két csoportja van: akik már elégedettek magukkal és akik még nem. Úgy érzem, ez utóbbiak vannak többségben, és én is közéjük tartozom. De vajon milyenek akarnak lenni a nők? Kiváló családanyák? Tökéletes háziasszonyok? Csábító démonok? Netán minden egyben? »

Nőies tinik
A mai középiskolások nagy része, vagy akár általános iskolások zöme, túl hamar kezd el nőiesedni és itt nemcsak a természet által alkotott dolgokra gondolok, hanem arra, amit önmaguk változtatnak: hajfestés, szolárium, erős smink, kihívó ruhák. Egyszóval úgy vélem, hogy túlzásba esnek. »




Minden jog fenntartva © 2024, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.