Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: A psziché titkai

Kiben van a hiba?

Magány. Gyűlölöm ezt a szót. Már megint egyedül vagyok, olyan ez, mint az ördögkarika. Sajnos, minél tovább keresem a hibát, annál jobban elrejtőzik, nem találom. Úgy érzem, hogy be vagyok zárva, és nem találom a kiutat; hogy le vagyok maradva, és még ezer bajom van, ami nem hagy nyugodni és fejlődni sem semerre.

21 éves vagyok. Jóformán még el sem kezdődött az életem, senkim nincs, nem tartok sehova, sőt. Nem tartok senkivel sehova. Egészen gyerekkoromban kezdődött, olyankor mindig barátkozik mindenki, keresi a helyét. Én valahogy ebből kimaradtam, nem barátkoztam, utána pedig talán már késő volt, nem hívtak sehova, ha odamentem észre sem vettek, köszönésre sem méltattak.

Általános iskolában egyetlen lány volt, akivel beszéltem, vele megosztottam minden gondom, és úgy hittem, hogy fordítva is így van. A középiskolában egy osztályba jártunk, ő jóba lett másokkal, ami nekem nem ment. Én zárkózott vagyok, de nem hiszem, hogy a zárkózott embereknek magányosan kéne tengetni a napjait.
Valójában a középiskolától vártam a megváltást, csak sajnos nem jött be, viszont jött a főiskola. Megismerkedtem egy lánnyal, aki csupa boldogság és mindenivel jóba van. Hárman voltunk mindig, egy középsulis osztálytársam is ott volt, akivel beszélni szoktunk. Mind jobban összeismerkedtünk, nagyon is jóban voltunk. Úgy éreztem, hogy végre megtaláltam a helyem. Segítettünk egymásnak a tanulásban, megbeszéltük a gondjainkat - ha nem is teljesen, egy bizonyos szintig.

Visszatekintve, talán mégis bennem van a hiba, túl sokat láttam bele mindkét barátságba.

Volt egy rossz hónapom, amikor leginkább csak panaszkodni tudtam. Nem alakultak legjobban a dolgaim, és ezt ki is mutattam, amikor csak tudtam. Azt vártam, hogy majd megnyugtatnak, hogy minden rendben lesz, csak várjak, legyek türelmes. Én ezt tettem volna.
Mindenki más, mindenki máshogy áll hozzá a dolgokhoz. Én úgy éreztem, hogy elfordultak tőlem. Nem kerestek, igaz, amikor én írtam nekik, akkor válaszoltak, vagy személyesen kezdtem beszélgetést, akkor sem tiltakoztak. De ők nem kerestek. Most már én sem koslatok utánuk.
Nem tudom eldönteni, hogy ők a felszínesek, bennem van a hiba, vagy simán csak rosszul döntöttem. Nehéz olyan embert találni, aki hasonlóan gondolkodik, mint mi, és aki nem csak beszél, hogy így szeret, úgy szeret, bízz benne, stb.

Mégis hogyan kéne eldönteni, hogy épp a számunkra jó, vagy pedig a számunkra rossz emberrel állunk szemben?
(A cikket beküldte: Melapeno)



Hogyan változtam meg másfél nap alatt?
Sokat gondolkoztam azon, elmeséljem-e azt a tavalyi másfél napot, ami után teljesen megváltozott az életem. Végül úgy döntöttem, leírom, hátha valaki hasonló cipőben jár, vagy lesz egyszer. Remélem nem sikerült túl sok zavarosra. »

Segítség! Sztereotípia lettem..
Vajon hány honfitársam kiált fel így nap mint nap, áldozatául esve az új keletű bölcsességeknek, melyek az időjárást immár unalmas témának tartva, az embereket kategorizálják meglehetősen érdekes szempontok alapján... »





Minden jog fenntartva © 2018, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.