Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ




Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

Régi és mostani élet

20 éves vagyok. Nagyszüleim, szüleim idősebbek mindig mondják: a régi rendszer jobb volt...

Ezen sokszor elgondolkozva jöttem rá, hogy egy újabb cikket fogok írni.
Cikkemben nem kívánok politizálni, csupán egy helyzetet vázolni, az aggodalmakkal és küzdelemmel.


Szóval régen és most.
Nagyszüleim, rokonaim szerint akkor sem volt tejföl az élet, de legalább volt munkahely.
Aki akkor lógott és nem dolgozott, azt bizony megbüntették, a személyi igazolványban (ami akkor könyvszerű volt, a mamámét még láttam is) fel volt tüntetve, hogy az illető dolgozik-e vagy sem. Ha nem, akkor közveszélyes munkakerülésért bevitték!

Az asszonyok otthon voltak és gyermeket neveltek, nem kellett dolgozniuk, mert a férj el tudta tartani a családot. Állatokat neveltek, megtermesztették néhányan a napi betevőt is.
Kölcsönök nélkül felépültek a házak. Az emberek, még ha nem is gazdagon, de meg tudtak élni.

Ehhez képest ma... 20 éves vagyok, a szüleim nem tudnak támogatni, ez most nem is lényeg.
Kijutott az élet nehézségeiből bőven, de nem panaszkodom, van hol laknom, egy csodálatos vőlegényem van.

Mégis aggaszt a holnap... Igyekszem spórolni, ahol csak tudok.
De én nagyon kétlem, hogy nekem valaha lesz egy vityillóm... Nem vagyok nagyravágyó, nekem nem kell emeletes ház, csak egy szoba akár, ahol eléldegélek a párommal.
Gyerek szóba sem jöhet... legalábbis egyelőre, de talán soha nem lesz gyerekem, ebbe igyekszem beletörődni...
És hogy miért?
Én nem ítélek el senkit sem, és megsérteni sem akarok senkit, de a semmibe miért szüljek gyermeket?

Negatív vagyok, ezt sokan fogják majd írni, tudom.

De annak az embernek, akinek nincs anyu, apu, aki segíthesse, aki a háttér, akitől örökölhet vagy remélhet segítséget, annak bizony nem könnyű elkezdeni sem az életet...

Jelenleg ott tartok, hogy sokszor eszembe jut, hogy vajon megvalósul egyszer az az álmom, hogy lesz tényleg egy kis lakásom, és nem halok éhen?

Mert a lehetőségeket nézve, komolyan el vagyok keseredve...
(A cikket beküldte: Arianne113)



Orvos leszek, avagy hogyan valósítsuk meg lehetetlennek tűnő álmainkat
Ez a történet igazából akkor kezdődött, amikor megszülettem. De a mesémet nem ettől a ponttól szeretném kezdeni, bár minden ami most vagyok, azokból a történésekből tevődik össze, amiket az elmúlt 37 évben átéltem. Harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy bennem... »

Magányos karácsony
Míg gyermekem a betlehemi darabot próbálta Olaszfaluban a templomban, addig én Jézus arcát néztem a kereszten, és oly mélyen érintette lelkemet. Majd kiérve Csomay Tündének megemlíttettem, hogy nem értem azt a tényt, mi elszomorító, hogy lehet egy embert eldobni,... »




Minden jog fenntartva © 2021, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.