Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Nők és férfiak

A mesével kezdődött minden...

Következő történetem kicsit a gyermekkorba visz vissza bennünket, de talán annál több köze van a valósághoz.
Gyermekként még olvasni sem tudunk, de jobb esetben a szülők által, vagy kép- és hanghordozókon keresztül jutunk be a mesék csodálatos birodalmába, ahol aztán kedvünkre utazgathatunk, s fokozatosan gazdagíthatjuk fantáziánkat.


Mert az kell! Fantázia nélkül az ember nehezen élné túl az életet. Ezt már az őseink is tudták, hiszen rengeteg barlangrajz maradt ránk, melyeken megörökítették egy-egy sikeres vadászat történetét. Tutira veszem, hogy színesebbre sikerültek, mint a valóságban, mert amióta az ember használja az eszét azzal együtt jelent meg a fantázia is.
Már óvodás korunkban az életre tanítanak bennünket a mesékkel. Ezzel nincs is semmi baj mindaddíg, míg meg nem értjük a „Hol volt, hol nem volt, talán igaz sem volt” mondatot.
Tulajdonképpen miről is szólnak a mesék?
Van jó ember és rossz, csúnya és szép. Van gazdag ember és szegény, s hogy mindenért meg kell küzdeni, ha valamit is el akarunk érni az életben. Na, eddig rendben is van minden!
Az értetlenségem ott kezdődik, hogy miért mindig a szép lányokért jön el a herceg a fehér lovon? A kicsit csúnyább lányokat ki veszi el feleségül?
Igazából azt sem értem, hogy lehet hogy három testvér közül mindig a legkisebb jön ki jól a buliból?
Miért gonosz minden mostoha? Jóságos mostohák miért nincsenek?
Hamupipőke vajon mekkora lábmérettel rendelkezhetettt? Bugyuta módon a többi lány közül egynek sem volt ugyanakkora lába?
Felnövünk és bizony hamar rájövünk, hogy ez az egész kész átverés! Amibe belekényszerülünk az a rideg valóság!
Mert nem minden lány születik szépnek! Az igaz, hogy fehér lovak még mindig vannak, de a hercegek már rég kihaltak.
Ha szerencsés vagy valóban eljön érted a neked megfelelő ember és leélitek az életeteket jóban-rosszban, ásó, kapa, nagyharang. Ha nem, akkor kezdheted előről.
Visszaérkeztünk újból a mesékhez! Csak felnőttként áttérünk a szappanoperákra, vagy leporoljuk a lánykorunkban polcon felejtett pöttyöskönyvekeket?
És mi van azokkal a kisfiúkkal, akik ugyanezeken a meséken nőttek fel velünk?
Ha éppen nem ők voltak azok a bizonyos legkisebb gyermekek, akik elindultak szerencsét próbálni, vagy nem letttek elég bátrak, hogy legyőzzék a sárkányt?
Ők vajon mibe menekülnek? Kábítószer, alkoholizmus?
Vajon elmenekülhetünk a valóságból? S ha igen hány próbát kell kiállnunk, hogy ne fizessünk túl nagy árat érte?

Manni (Farkas Anna)
(A cikket beküldte: anibella)



Beszélgessünk! Kérlek...
Nem bízom senkiben! Még magamban sem! Viszont, ha mégis úgy döntenék, hogy egyik arcom megmutatom Neked, kérlek ne ítélj el. Félek...Félek, hogy nem értesz meg! Idáig csak azt láttad belőlem, hogy bántalak, ha nem tetszik valami. Hogy hisztizek, ha nem úgy... »

Egyedül és mégsem
Ez a saját történetem, amely nagyon tanulságos és hasznos lehet másoknak. Megpróbálom leírni, hogyan is lehet egyedülálló anyaként egy reménytelen szerelem terhével élni a mindennapokat, teljesíteni a munkahelyen, valamint azt mondani mindenkinek, hogy igen, ez az én döntésem és megcsinálom... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.