Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: A psziché titkai

Ne a halottakat, az élőket ünnepeljük!

Előre leszögezném, semmi kivetni való nincs abban, hogy ápoljuk elhunyt szeretteink sírjait, mert kötődünk hozzájuk, mert hiányoznak nekünk. Azonban ez is olyan, mint a karácsony: ha évente egyszer jut eszünkbe, hogy ott vannak, hogy hiányoznak, hogy szeretjük, szerettük őket, inkább hagyjuk az egészet!

Közeleg október 31. A halottak napja, Mindenszentek ünnepe. Sokan készülnek mécsesekkel, koszorúkkal a temetőbe, hogy így fejezzék ki tiszteletüket, szeretetüket elhunyt szeretteiknek, hogy megemlékezzenek, vagy csak mert szokás…

Az utóbbit személy szerint egyenesen visszataszítónak tartom: emberek, akik évente csak egyszer mennek a temetőbe, ekkor viszonylag nagyobb összeget hagyva a boltokban, minél nagyobb mécseseket vásárolva, minél díszesebb koszorúkat… Csak hogy lássák, ő mit vett! Szánalmas.

Az ünnep eredete nem mai eredetű, nem igazán keresztény.
Röviden:
- Több száz, ezer éves ünnepről van szó.
- Kelták november 1-jén ünnepelték az újesztendőt, előtte lévő éjszakán úgy vélték, hogy ekkor elmosódik a határ az élők és holtak között, a halottak pedig visszatérnek. Október 31-én hegyeken tüzet raktak, áldozatot mutattak be, a parazsat hazavitték a családok, ahol ismét tüzet gyújtottak, és egész éjjel virrasztottak. (majdnem, mint mi most Szilveszterkor, csak nálunk tűzijáték van)
- Rómaiak Pomona ünnepét tartották ekkor, aki a fák és gyümölcsök Istennője.
- Középkorban az egyház azzal támadta e régi ünnepet (úgy látszik, ezt nem tudta integrálni az „új” szokásokba), hogy az ünneplők a sátánt szolgálják, főleg boszorkányok. Innen alakult ki aztán a boszorkányüldözés… Több ezren haltak meg ártatlanul.
- Amerika felfedezését követően az Írországból érkezők hívták újra életre eme ünnepet. A gyerekek jelmezbe bújva házról házra jártak, édességet kértek, a felnőttek házibulikon szórakoztak.

És hogyan vettük mi át azt az ünnepet, ami más országokban a buli, a szórakozás, és a jókedv? Pesszimista hírnevünkhöz méltóan bánkódunk, temetőbe járunk, szomorkodunk. A kereskedelem gyertya, mécses szekciója, valamint koszorú részlege fellendül!

És mindezt miért? Mert úgy illik? Vagy mert ezt szoktuk meg? Esetleg ezt várják el tőlünk a szülők, szomszédok, rokonok?

Miért csak a halottainkra költjük a pénzt? Miért nem keressük fel inkább rég nem látott rokonainkat, ismerőseinket, miért nem békülünk ki haragosainkkal? Nincs szörnyűbb, mint amikor szülő-gyermek, testvérek, rokonok, barátok, harag, félreértés miatt nem beszélnek évekig, évtizedekig egymással.

Nem akkor kell bánkódni, mikor meghal valaki, és sajnálni az elvesztegetett időt, amit nem vele töltöttünk! Nem akkor kell okolni magunkat, mikor drága szerettünk a föld alatt! Nem akkor kell lelkiismeret furdalásunknak lenni, amikor kint állunk a hideg temetőben sírja előtt, hogy „bárcsak többet beszélgettünk volna, bárcsak hamarabb léptem volna”!

MOST kell cselekedni! MOST kell megbocsátani! MOST kell együtt lenni azokkal, akiket szeretünk, nem akkor, amikor ők /vagy mi/ a föld alatt vannak. Rövid az idő, amit együtt tölthetünk. Az a néhány év, évtized olyan hamar elszáll…

Ezért október 31-én és november 1-jén ne csak halott szeretteinkre gondoljunk, hanem az élőkre! Látogassuk meg, hívjuk fel, írjunk képeslapot, sms-t vagy e-mailt azoknak, akiket szeretünk, akikről rég hallottunk.

A mécses leég, a koszorú elhervad, de szeretteink ezt követően is mellettünk maradnak!
(A cikket beküldte: vberni01)



Egyik legfontosabb emberi kapcsolatunk: a barátság
Emberi kapcsolataink közül, normális körülmények között legszorosabb a családi kötelék. A mai rohanó világban egyre kevesebb az igaz barátság. Ha jól belegondolunk, valóban barátunk az, akiről így gondoljuk? Nézzük meg kicsit a barátság erkölcsi vonatkozásait. »

Szerelmes vagyok... de minek?!
Úgy döntöttem, megírom röviden párkapcsolatom kezdetét és eddigi kényes szituációimat, amik a mai napig is meghatározzák kapcsolatunk menetét... Persze, pici hezitálás is van benne. De anélkül létezik párkapcsolat?! »





Minden jog fenntartva © 2020, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.