|
Kategória: Testünk, lelkünk dolgai Miért is?A szeretet nagyon fontos dolog, és kortalan. Szüksége van rá mind felnőttnek, mind pedig gyermeknek egyaránt. A különbség kis és nagy ember között csupán az őszinteségben rejlik. Ők nemcsak kérik, de ontják magukból ezt a kincset, ezért (is) csodáljuk őket."Mindenki annyit él, amennyit szeretett. Aki szeretetet nem adott, semmit nem adott. Aki szeretetet nem teremtett, semmit nem teremtett" (Lev Tolsztoj) Felnőtt fejjel szinte maradéktalanul megválaszolható mindegyik… de a magyarázatként felhozott tengersok új fogalom egy csöpp ember számára (meg persze a szülőjének is) csak tovább bonyolítja a helyzetet. Minap egy újabb problémakörrel állított szembe az alábbi kérdés kapcsán: Mit jelent az, hogy szeretlek? Hmmm. Hát, ez egy szép szó kisfiam, ha lehet ezt mondani az egyik legszebb. Akkor és annak mondjuk, ha az a valaki fontos nekünk, jó vele lenni, hiányzik, ha nincs mellettünk, örülünk, ha láthatjuk, kevesebbek lennénk, ha őt nem ismernénk. Akit szeretünk azt bármikor szívesen látjuk, segítünk neki ha szüksége van ránk, igyekszünk minél többet vele lenni…de a szeretetérzés kútja kimeríthetetlen… Erre már érkezik is következő megoldandó probléma: De akkor miért csak ezt mondjuk, ha ennyi mindent jelent? Na bumm. Még mondja valaki, hogy a gyerekek nem bölcsek, és a jó bornak is idő kell… Valóban, miért is? Egy szóba tömörítünk ezer érzetet (spórolunk tán a részletekkel, idővel, szavakkal…) de ennek ellenére aztán, még azzal az egy szóval is fukarul bánunk. Nem adjuk könnyen még a rá érdemeseknek sem. Erre a miértre nem tudok választ adni, elodázom a kérdést… és Önökre bízom, mindenki keresse magában a választ. Ha már megvan bennünk az ezer virágot bontó szeretet, akkor miért félünk azt megmutatni annak, aki elültette bennünk a magját? "Ez a szó: szeretet – élettel teli valóság; segít feloldani és feloldódni; megérteni és megértetni; megtartani és elengedni." (Hioszi Tatiosz) (A cikket beküldte: matyi78)
|