Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

Megszűnt az emberi együttérzés?

Fura "jelenség" érezhető a mai emberi kapcsolatokban, főleg a barátságokban, ismerősökkel, munkatársakkal. Mintha az lenne általánosan jellemző, hogy sokan azt kívánják, hogy a "szomszéd kecskéje dögöljön meg" és ami a legszomorúbb, ha bekövetkezne, elmosolyodnának rajta. Semmi együttérzés – legalábbis én ilyen emberekkel találkozom.

Tegyük fel, hogy mesélsz a barátnődnek / barátodnak, kollégádnak valami eseményről, ami negatívan érintett téged. Ő végighallgat, mint ahogy a jóbarátok teszik, de nem figyel, s a végén visszakérdez valami idétlen kérdést: "és meg fog halni?" (ha valaki olyanról meséltél, aki beteg.) vagy "akkor szakítottatok?" ( ha arról meséltél, hogy veszekedtetek a pároddal). Innét tudod, hogy nem figyelt. Ez az egyik. A második gondoltatod az: Úristen, hát miket kérdez, neki mesélsz, az a dolga, hogy vigasztaljon, nem hogy a lehetséges rossz esetekre emlékeztessen!

A második példa, hogy megszűnőben van az emberi együttérzés fogalma.

Mondjuk van 2 barát.
A és B jól megvannak, látszólag, de ha B találkozik C-vel, akkor A-ról kezd mesélni, ohh nem a jó dolgairól, hanem azokról a negatív történesekről, ami A-val történt az utóbbi időben: pl. hogy mostanában sokat veszekednek a párjával és megállapítják "de jó, szakítani fognak", s örülnek neki, önelégült mosoly jelenik meg az arcukon, mert ugye "a szomszéd kecskéje dögöljön meg".

Olyan lett ez a mai világ, mintha örülnénk annak, ha más szenved, mintha az minket szórakoztatna. Sokszor nem is hagyjuk, hogy végigmondja a mondanivalóját. Ez még a legkevesebb amellett, hogy akár az is lehet, hogy örülünk, magunkban gondolva "de jó, neki sem sikerült, legalább tudja milyen", de hogy lehet ezt gondolni - sokszor még a legjobb barátunkról is?

Sokszor az emberek érdeklődnek, de nem is érdeklik valójában, hogy mi van velünk, csak azért kérdeznek, hogy egy harmadikkal legyen miről beszélni a délután, este a bulin "hogy képzeld X- nek megint nem jött össze, X és Y lehet szakítani fog".

Szomorú, de én úgy látom, hogy sokan tudnak örülni annak, ha valaki szenved és kevés, aki együtt tud érezni...

Én így látom, bocsánat a kivételektől.
(A cikket beküldte: JustmeCpt)



Fiatalok! Gyakoroljunk egy kis önkritikát!
Egyre többet lehet hallani, olvasni a 80-as években született (22-31 évesek) fiatalok társadalmi problémájáról. Mire is gondolok? Tanulási idő meghosszabbítása, személyiség keresgélése, párkapcsolati komolytalanság, bulizás anyuci pénztárcáján, szórakozás... »

Szenvedek a gondolataimtól
Úgy egy éve érzem, hogy folyamatosan csökken bennem az optimizmus és növekszik a rossz érzés, a szorongás. Nem igazán tudom, hogyan törjek ki a gondolataim-elfojtásával elért helyzetemből. Ez az írás is arra szolgál, hogy tükörbe nézzek... »




Minden jog fenntartva © 2024, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.