Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Nők és férfiak

Másodszor is férjhez mentem

2000-ben megismerkedtem az első férjemmel. 2001-ben összeházasodtunk, 2002-ben megszületett a kisfiunk. Eleinte minden rendben volt, de amikor meghalt a bátyja, annyira magába fordult, hogy teljesen elhanyagolt engem és a kisfiunkat. 2004-ben elváltunk. 2005 januárjában megismerkedtem a második férjemmel, vesztemre! Eleinte minden szép és jó volt, dúlt a szerelem és végre úgy éreztem igazán szeret valaki!

2005 áprilisában kiderült, hogy terhes vagyok az iker kislányaimmal, nagyon örültünk, hiszen igazán szerettük egymást. 2005 júniusban elköltöztünk albérletbe a szülőfalujába, hogy hátha jobban talál munkát. Egy hónapig szép volt minden, majd az álomból rémálom lett. Lelkileg bántalmazta a kisfiam, esténként szerette volna a kisfiam, hogy addig ott legyek mellette, amíg elalszik.
A férjem azt mondta, hagyjam majd elalszik magától ő már nagyfiú /3 éves volt/. Amikor odaültem az ágya mellé és fogni akartam a kezét amíg elalszik, a férjem odajött és kitépte a kicsi kezét a kezemből.
A kisfiam sírva jött oda hozzám, erre ő megfogta és beletuszkolta az ágyba. A terhességem alatt derült ki, hogy többszöri öngyilkossági kísérlete volt /mérget ivott, begyógyszerezte magát és az ereit vagdosta/.
Rendszeres ideggondozói kezelésre lett volna szüksége, havonta kellett volna ellenőrzésre járnia, de persze nem tette és a gyógyszereit sem szedte. Többször kényszerített az együttlétre pedig nagyon fájt! De ha nem tettem neki eleget a kisfiamon töltötte ki és bántotta.
16. hetes terhes voltam és már nem lehetett elvetetni a babákat. Sajnos nem tudtam egy darabig sehova menni, mert szüleim nem álltak úgy anyagilag, hogy négyünket majd ellássanak, ha megszületnek az ikrek.
2005 októberében sikerült visszaköltöznünk a szüleimhez együtt, mivel ígérte, hogy megváltozik és elmegy orvoshoz. Október közepén bekerültem a kórházba nyitott méhszájjal. Egy hónapig voltam Kerepesen, majd egy hónapot Pesten az 1.sz. Szülészeti klinikán. Az ikreim közül a kisebbik nagyon kicsi volt, nem fejlődött rendesen, így infúziót kaptam 2 hétig hátha elkezdene jobban hízni és fejlődni, de sajnos fordítva lett, a nagyobb hízott fél kg-ot a kicsi 10 dkg-ot.
Ezt is kifogásolta és állandóan azzal piszkált hogy vetessem ki a branült, ha nem akkor ő tépi ki a kezemből.
34 héten megindult a szülés, de sikeresen visszafogták infúzióval még 2 hétig. A két hét alatt állandóan zaklatott hogy índíttassam meg a szülést, mert otthon dolgom van és már a kisfiam is hiányol. 36. héten megcsászároztak, de előtte mondták, hogy a kisebbiket inkubátorba kell helyezni, mert nagyon pici lesz.
Persze ez sem tetszett a férjemnek és azt mondta, hogy majd ő megmondja, hogy nem tehetik inkubátorba, hanem hazavisszük, viszont enélkül meghalt volna, de ez őt nem különösebben izgatta. Megszülettek, A. 2890 grammal és 48 cm-rel, D. 1340 grammal és 30 cm-rel született.
A nagyobbik kislányt hazahozhattam 3 nap után. Amikor hazajöttünk a kisfiam kérte, hogy hadd alhasson mellettem /2 hónapig alig látott/, én beleegyeztem, majd lassan megszokja, hogy anya már nem megy vissza a kórházba és visszaszoktatom a helyére. A férjem a 3. nap megelégelte és a helyére parancsolta, a kisfiam elkezdett sírni, erre ő belerúgott a lábába és összeesett az ágyon. Nem mertem elzavarni a férjem, mivel a kisebbik lányom még kórházban volt és sajnos bármikor kihozhatta volna úgy, hogy észre sem veszik. Amikor a kicsit is hazahozhattuk a kórházból, este az altatásnál én ringattam a nagyobbikat, ő pedig a kisebbiket. Dúdoltam a lányomnak, mivel ez megnyugtatta és nem sírt.
A férjem rám szólt, hogy hagyjam abba, mert őt idegesíti, nem hagytam abba, erre ő beledobta a nagypárnába a kislányt, aki alig volt 2 kg. Nem magasról, csak pár cm-ről, de dobta.
Végül elzavartam. A bíróságon elmondtam mindent, tanúkat is vittem, hogy nem beszámítható, de sajnos nem nyilvánítottak neki nagy jelentőséget! 3 éves korukig én vittem a kislányokat havonta egyszer láthatásra, majd 3 évesen már oda kellet adnom az apának, én már nem mehettem velük. Azóta mindenáron meg akarják szerezni az anyjával a kislányokat, sőt azt mondták, hogy az egyiket megszerzik, ha mindkettőt nem is kaphatják meg. Állandóan a gyámhivatalhoz és a családsegítőkhöz járnak azzal, hogy én nem teljesítem a láthatást és hogy bántalmazom a kislányokat. Nemrég megverte a feleségét, úgy hogy a babája is elment. A gyámhivatalnál elmondtam, és azt a választ kaptam, hogy az még nem azt jelenti, hogy veszélyt jelentene a kislányokra és addig nem tesznek semmit, még nem történik valami, amíg nem csinál valamit a kislányokkal.
Gyermektartást nem fizet, már majdnem 800.000 Ft az elmaradása, és nem tudják behajtani rajta, mert nincs munkahelye, nem dolgozik és vagyontárgya sincs. Jelenleg az első férjemmel vagyok újra együtt, már 3 éve, szerencsére boldogok vagyunk, és úgy szereti a kislányokat, mintha a sajátja lenne, és a kislányaim is apának, apucinak szólítják. Amikor este hazajön a munkából azonnal a nyakába ugranak és átölelik.
Boldogok lehetnénk teljesen, ha nem zaklatna minket a kislányaim apja és nyugodtan aludhatnánk, ha nem attól kéne rettegnem, hogy valamit csinál a kislányaimmal.
De sajnos eddig semmit nem tudok tenni és senki nem tud segíteni, amikor végre volna valami, akkor mindig falba ütközök!

Egy anya
(A cikket beküldte: b.mona)



VadászNő
Őszintén megmondom, nem könnyű nőnek lenni. Nekem nem. Óriási erő kell hozzá. A magam visszafogásához, ahhoz, hogy hagyjam, hogy a férfiak körülöttem férfiak lehessenek. Erő kell ahhoz is, hogy lelassuljak, hogy időt hagyjak, ne én legyek a gyorsabb, ne... »

Egy érdekes történet...
A cikkem egy olyan szerelemről szól, amely hosszú idők után beteljesülni látszik, végre valahára. Sok mindent kiálltunk már egymással, sokat küzdöttünk azért, hogy itt tartsunk, ahol most. Nem tagadom, tény és való, hogy nem volt egyszerű. Sok vitával járt, mind... »





Minden jog fenntartva © 2018, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.