|
Kategória: Testünk, lelkünk dolgai Különös találkozás a bátyámmalEgy gyönyörű napsütéses napon a szívem tele volt boldogsággal, hiszen ma érkezik autóbusszal a szerelmem, akivel már elég régen nem láttuk egymást.Mentem a buszmegállóba ugrálva, vidáman, hiszen ez a nap más, mint a többi! Megérkezett a várva várt busz és leszállt a szerelmem. Nagyon boldog voltam. Elindultunk a szüleim háza felé. Majd megszólalt a szerelmem: -Te, nem a bátyád van ott? Kerestem a tekintetemmel, fürkésztem az országutat. És hirtelen egy rendőrautót pillantottam meg, mellette egy elegáns rendőr irányította a forgalmat. Igen Ő az, a bátyám! Komoly tekintettel, határozott mozdulatokkal irányította a forgalmat. Hirtelen perzselő hőség lett úrrá, az úttesten délibábok tündököltek a forróságtól. Rohantam felé és a nevét kiáltottam. Ő komoly tekintettel nézett rám, majd lement az út melletti aluljáróba. Odarohantam a korláthoz és lehajoltam, hogy adok neki egy puszit. Furcsa, komoly volt a tekintete, a szemeit forgatta. Ekkor felébredtem! A bátyám már nyolc éve, hogy összeesett és meghalt! A faluban semmiféle aluljáró nincs, nem is volt, a bátyám sem volt rendőr! A szerelmem nem ismerte Őt, hiszen amikor mi megismerkedtünk, akkor már nem élt a bátyám. Még most is az álom hatása alatt vagyok, olyan nehéz a szívem! „Nincs oly nap, hogy ne gondolnék rád. Látlak az égben, amely kéken borul rám. Látlak a zöldben, bokrok, fák között, Napfényes esőben szivárvány fölött. Látlak az utcán emberek forgatagában, Hallom lépteid vágyaim sikátorában. Érzem illatod rózsákba oltva, Törlöm könnyeim, sírodra borulva. Oly kedves voltál szívünknek, De egy nap elhívtak a fények. Megmaradt a keserű bánat és a fájdalom, Keserves könnycsepp csordul le arcomon. Az emléked szívünkben él, míg élünk, Téged soha, el nem feledünk. Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben, Ez elkísér egész életünkben!” Vigyázzon rád a Jóisten szívből kérem, Vigyázzon rád, nyugodj békében!! (A cikket beküldte: badonyimariaeva)
|