|
Kategória: Nők és férfiak Házassági válság?Hat éves kapcsolatunk mintha nem akarna úgy működni, ahogy szerintem kellene. Nincs új szerelem, nincs harmadik. Meggyőződésem, hogy a hiba bennünk van...Két gyermekes anyuka vagyok, aki 20 hetes kismama. Gyermekeim négy, illetve két évesek. Hat éve élünk együtt férjemmel. Kezdetben voltak nehézségeink, úgy tűnt, kapcsolatunk az első egy évben véget ér. Akkor viszont kiderült, hogy első gyermekünket várom, s ez valahogy mindent megváltoztatott. Rendeztünk dolgainkat és körülbelül egy évvel ezelőttig szinte idilli volt minden. Kisebb viták, de összhang az élet fontos dolgaiban. Egy éve viszont úgy érzem, hogy szinte csak fizikailag vagyunk egymás mellett, lelkileg mintha teljesen máshol járnánk. Nincs meg az összhang, nincs meg a meghittség. Én keveslem a figyelmet, a kedvességet, az elismerést, ő pedig úgy érzi, nem értem meg. Mintha elbeszélnénk egymás mellett. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elég sokat tartózkodik nálunk valamelyik nagyszülő, ami miatt igen sok a konfliktus a férjem és köztem. Szerinte ez az oka minden vitánknak és a megváltozott kapcsolatunknak is. Én viszont nem értek ezzel egyet. Valahogy úgy érzem, hogy a pénzkeresésen kívül minden egyéb feladat rám hárul, melyhez semmilyen segítséget tőle nem kapok. Olyan érzésem van, mintha robotként működnék napi szinten. Már nem érzem azt, amit annak idején, hogy én vagyok a NŐ, csak egy háziasszonyt látok magamban. Ez viszont engem nem elégít ki. Ha őszinte akarok lenni, kértem, követeltem dolgokat, de már nincs hozzá kedvem. Természetesen nem akarom feladni. A férjem jó ember, kedves is, figyelmes is, csak mint írtam, az utóbbi időben engem kímél meg ezen jellemétől. Nem durva, nem bántó, sokkal inkább közönyös. És úgy érzem, lassan én is közönyös lettem irányába. Pedig úgy érzem, hogy az érzéseim változatlanok. Biztosan más is járt már hasonló cipőben, de nekem egyelőre nem sikerült rájönnöm, mit kellene tennem. (A cikket beküldte: koma*)
|