Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Szerelem

Első komolyabb kapcsolatom vége?

A kapcsolatunk elején én jelentettem neki a vigaszt, amikor a barátnőjéről volt szó. Hozzám tudott menekülni, mikor nem bírta tovább vele otthon. És a vigaszt nyújtó barátból a barátnője lettem. Most így egy év elteltével talán ugyan az vár ránk, a mi kapcsolatunkra, mint rájuk? A láng kezd kihunyni, de én nem akarom elveszíteni!

Az egész egy éve kezdődött. A barátommal edzésen ismerkedtünk meg. Én tudtam róla, hogy van barátnője már 13 éve, 3 éve költözött a nőhöz, és van egy közös keresztfiuk.
De a kapcsolatuk kezdett zátonyra futni. Nem érezték már jól magukat benne. És a barátom el is költözött tőle. Később mégis adtak egy esélyt maguknak, de csak rosszabb lett a helyzet.
Ekkor ismertem meg a barátomat. Sokat beszélgettünk. Elmondta nekem, hogy mennyire unja már a kapcsolatot, hogy a nő sose hagyja békén, és hogy megtalálta a nő jegyzeteit, amelyben az ecseteli, mennyire utálja, ahogy eszik, ahogy nevet, ahogy hozzáér. Mondta, hogy ez így már biztos nem tart sokáig. De nem jöhet el egyik pillanatról a másikra, mert egyelőre nincs hova mennie.
Teltek a hónapok és mi egymásba szerettünk. (Teszem hozzá, hogy nekem ez az első komolyabb kapcsolatom, mivel egy jó pár évvel fiatalabb vagyok nála.) Összejöttünk, és egy idő után otthagyta a volt barátnőjét a 13 énnyi kapcsolattal és albérletbe költözött, közel hozzám.
Itt véget is érhetne a történet és mondhatnám, hogy ezután boldogan élünk a mai napig. DE…
Mikor szakítottak, az én vállamon sírta ki magát. Gondoltam ez természetes, hisz 13 év az mégsem kis idő. Tele emlékekkel, érzelmekkel. A barátom nagyon érzelmes ember. És furdalta a bűntudat, hogy fájdalmat okozott egy olyan embernek, aki oly sok éven keresztül közel állt a szívéhez. És éppen ez adott arra okot, hogy engem meg se említsen a nő előtt. Nem akart még több fájdalmat. Viszont arra nem gondolt, hogy ezzel pont nekem okoz fájdalmat. Egy év telt el azóta, hogy ők szakítottak és hogy mi összejöttünk. De ezalatt ők rendszeresen telefonálgattak, e-maileznek, és a keresztfiuknál esetenként találkoznak is. Mindez úgy, hogy a nő mit sem tud rólam. És ez bosszant a legjobban. Mert tudom, hogy a nő még a mai napig szereti. És mivel ő szerinte a régi szerelmének még mindig nincs senkije, nyugodtan próbálkozhat. (Ezt onnan tudom, hogy megnéztem a barátom telefonját - ami persze nem szép dolog - de nem volt hiába! Meglepő üzeneteket olvastam az exe részéről!) Kicsaptam a balhét emiatt. De sajnos nem ez volt az első eset már. És mindig csak az exe miatt. Ráadásul a rózsaszín felhő is kezd felszakadozni, de én nem akarom elveszíteni őt! Ő életem nagy szerelme! Mindennél jobban szeretem, és szeretném, ha véglegesen otthagyná már azt a nőt. De van valami, ami ezt sosem teszi lehetővé. És az pedig a közös keresztfiuk. A barátom nővérének a kisfia.
Nemrég azonban megtudtam, hogy most már az exe legalább azt tudja, hogy a barátom nincs egyedül, mert észrevette a barátom nyakába a nyakláncot, amit tőlem kapott. De ennek hatására a telefonba hisztiket rendez és olyan üzeneteket ír, hogy „Nem akarja elveszíteni”. És én már belerokkanok ebbe. Sokszor megfordult a fejemben, hogy elmenekülök ebből a háromszögből, de a szerelem mindig visszatartott. Az lenne a legjobb, ha találna már magának az a nő egy másik pasit, aki feleségül venné, és akkor végre mi is boldogan élhetnénk. Biztos vagyok benne, hogy a barátom is ennek örülne a legjobban. Hiszen szeret engem és mindezek ellenére sokat beszélgetünk is a hármunk viszonyáról. Próbáljuk meggyőzni a másikat, hogy engedjen az ő igazából. Mindketten próbálunk megoldást találni.
Már arra is gondoltam, hogy inkább meg kéne barátkozni az exével, hogy az ő szemével is lássam ezt az egész hóbelevancot. Akkor biztos jobban meg tudnám érteni és talán jobban elfogadni a jelenlegi helyzetünket.
(A cikket beküldte: corena)



Szent Valentin napja – a szerelem ünnepe
Szent Valentin napja, Valentin-nap – a szerelem, a gondoskodás, a gyengédség, a féltés, az igazságosság ünnepe. A Szent Valentin napjához kapcsolódó hagyományok és szertartások fokozatosan alakultak ki. Sok közülük mind a mai napig fennmaradt. Ezek minden országban különbözőek. »

Régi és mostani élet
20 éves vagyok. Nagyszüleim, szüleim idősebbek mindig mondják: a régi rendszer jobb volt... Ezen sokszor elgondolkozva jöttem rá, hogy egy újabb cikket fogok írni. Cikkemben nem kívánok politizálni, csupán egy helyzetet vázolni, az aggodalmakkal és küzdelemmel. »





Minden jog fenntartva © 2018, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.