Halottak napja

Álljon itt egy vers emlékezésül halottainkra.

Bertók László: Halottak napja

Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.
Mértanuk pontjai között
a közúti szabályok
érvénytelenek,
életünkre igazolások.
Meghívás nélkül jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintetük, mint jelzőlámpa
bennünk villan.
Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút.
Krizantémok a temetői buszon,
fejem körül virágok,
glória, mennyei kalap,
harmattal áldott.
Fehér lobogókkal a város
kiözönlik a kapukon,
mindenki megadta magát,
nem villog szurony.
Csak az évek, a nyavalyák
szűkülő sorfala vigyáz,
dércsípte árnyékuk felett
siránkoznak a fák,
megállók vasa, csonka keresztek
tükörképe szalad.
Arcom mögött a Tejút mozdulását,
köszöntöm halottaimat:
Nagyanyámat, Katona Juliannát,
s a másikat, Farkas Katalint.
Friss fakereszt ablaka mögül
nagybátyám még némán visszaint.
Aztán újra a sejtek szava.
Ülök a buszban, térdemen fiam.
Körben a téboly tűzkarikái.
Halottak napja van.

(A cikket beküldte: babszemkirálykisasszony)

Mennyire hat ki gyermekkorunk későbbi életünkre?
Gyermekkorunk, a szüleinktől kapott szeretet és gondoskodás, vagy éppen a gyermekként bennünket ért sérelmek, traumák nagyban meghatározzák későbbi életünket. Sokat olvastam erről, tanultam is róla, de nem hittem benne. Sokáig abban a hitben ringattam magam, hogy... »

Álom-átjáró
Bizonyára nem vagyok az egyedüli emberi lény, akinek van visszatérő álma. Az is valószínű, hogy vannak, akiknek több is akad, mint ahogy nekem. Akár válogathatok is, hogy melyik "leiratával" kínáljam meg a csemegézni vágyó olvasóim. Most fogadjátok szeretettel az... »