Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ

Kategória: A psziché titkai

Halottak napja

Álljon itt egy vers emlékezésül halottainkra.

Bertók László: Halottak napja

Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.
Mértanuk pontjai között
a közúti szabályok
érvénytelenek,
életünkre igazolások.
Meghívás nélkül jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintetük, mint jelzőlámpa
bennünk villan.
Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút.
Krizantémok a temetői buszon,
fejem körül virágok,
glória, mennyei kalap,
harmattal áldott.
Fehér lobogókkal a város
kiözönlik a kapukon,
mindenki megadta magát,
nem villog szurony.
Csak az évek, a nyavalyák
szűkülő sorfala vigyáz,
dércsípte árnyékuk felett
siránkoznak a fák,
megállók vasa, csonka keresztek
tükörképe szalad.
Arcom mögött a Tejút mozdulását,
köszöntöm halottaimat:
Nagyanyámat, Katona Juliannát,
s a másikat, Farkas Katalint.
Friss fakereszt ablaka mögül
nagybátyám még némán visszaint.
Aztán újra a sejtek szava.
Ülök a buszban, térdemen fiam.
Körben a téboly tűzkarikái.
Halottak napja van.

(A cikket beküldte: babszemkirálykisasszony)

Szenteste egyedül
Imádtam a karácsonyt mindig, amíg itthon volt a család, minden felbolydult zengett a ház, mindenki intézkedett és kiabált, mint egy olasz család. Régen egyedül vagyok már és csak az emlékek maradtak. Szerencsére el kezdett hullni a hó. »

Kilátástalanság
24 éves lány vagyok és nagy elkeseredésemben fogtam neki ennek a cikknek. Lehet ma fiatalon érvényesülni? Lakást vásárolni, családot alapítani? Nem látom a kiutat, nincsenek lehetőségek... Már a reményem is kezd elveszni, hogy van kiút ebből. »