Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Egy kis ezotéria

És akkor...

Álmodni mindenki szokott. Van aki elfelejti, van aki emlékszik rá. Én igyekeztem elfelejteni ezt az álmom, de egy napon újból eszembe jutott. A mai napig nem tudom álom volt-e? Ha lehetőségem lenne rá, szívesen tennék egy időutazást, hogy kiderítsem.

Nem mondok újat, ha azt mondom a technika az utóbbi 50 évben iszonyatos gyorsasággal fejődött...
Még abban a szerencsés időszakban voltam kisgyermek, amikor a játék nem egy számítógépes szoftvert jelentett, hanem babákat, természetet, kreativitást. Emlékszem egy este Apukám a vállán hozta haza a hengeres mosógépet és csodálkoztunk rajta, hogyan működik. Az utcánkban kevés családnak volt televíziója. Amikor nekünk lett, hozzánk jöttek tv-nézni a szomszédok is. Persze hétfőn és pénteken nem volt adás, olyankor csendesebb volt.
Abban az időben, amikor a most következő történt, kb. 4-5 éves lehettem. Még nem volt se mosógépünk, se tévénk, moziban sem jártam addig. Ez azért fontos, mert semmiféle ehhez fogható előzetes tapasztalatom nem volt.
Csendes nyári este volt. A szokásos esti fürdés után vacsora, lefekvés. Kertes házban laktunk, a sok játék után hamar elaludtam. Ami ezután történt nem tudom, hogy álom volt-e vagy megtörtént. A szobánk ablakán a redőny ritkára volt leengedve és erős narancssárga fény áradt be rajta. Mint a lenyugvó nap. Aztán már arra emlékszem, hogy mintha ablakon néznék ki az égre, de az ablakkeretet nem láttam, csak az eget és oda mintha kivetítettek volna hatalmas, nagy, színes képeket. Mivel nem értettem a jeleket, megjegyezni sem tudtam. Azután, amikor felébredtem sokáig féltem a lenyugvó Nap fényétől.
Mindezt igyekeztem elfelejteni, de sok évvel később egy augusztus 20-i tűzijáték alkalmával újból eszembe jutott. Az a bizonyos égre kivetített kép hasonló volt, mint a színes lézerfények cikázása a Tisza felett. . .
Hogyan lehet az, hogy majd 40 évvel azelőtt, hogy tűzijátékot, színes filmet, lézerképet, bármit láttam volna ilyen álmom volt? - gyerekként. Azt mondják, az álmok a valóság és a fantázia tudatalatti keveredése. De olyant álmodtam, amit azelőtt valóságban nem láthattam.
És akkor az jutott eszembe, talán nem is álmodtam. Talán mindez megtörtént velem. És. . . De ez már egy másik történet.
(A cikket beküldte: Szabóné Edit)



A pozitív gondolkodás negatív hatása, avagy: hogyan ne gondolkodjunk pozitívan
Vajon pozitívan gondolkodunk? Biztos, hogy gondolatainkkal azt a végeredményt fogjuk elérni, amire vágyunk? Miért az ellenkező dolog történik sok esetben, és nem az, amit olyan régóta programozunk? Lehet, hogy van valami, amiről még nem beszélt senki? Igen! Arról,... »

"Anyák napja a legszebb nap a világon" egy anyának!
Édesanyánk rengeteget dolgozik azért, hogy nekünk meglegyen mindenünk. Kimossa a ruhánkat, megfőzi a kedvenc ételünket, rendbe teszi a rendetlenül hagyott szobánkat. A bánatunkat neki mondjuk el. Most aki anya az most ugyan ezt csinálja,és talán néha -néha eszébe... »





Minden jog fenntartva © 2020, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.