Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

Búcsú

Újra itt van az ősz, az elmúlás és az emlékezés időszaka. Újra szembe kell néznünk az elmúlt egy év kellemetlen eseményeivel, hogy kiket veszítettünk el örökre. Emlékezés és búcsú, attól az embertől, akinek az életem köszönhetem.

Az ősz mindig is az elmúlás, az emlékezés időszaka minden ember számára. Még csak 30 éves vagyok, de sajnos már nagyon sok embert elveszítettem az életemben. Nagyon sok olyan embert, akiket szerettem, és a mai napig nem felejtek.
Mégis ez az első olyan ősz, amikor nehezen viselem, hogy egyre rövidebb ideig süt a nap, hullanak a fáról a levelek (sőt valamelyik már teljesen kopasz), érik a gesztenye és a dió. Nehéz elhinni, hogy lassan már megint vége egy évnek.
Eltelt egy év azóta a bizonyos november 8-a óta, amikor elment az édesanyám. Pedig nekem még mindig nagyon fáj és hiányzik, még mindig olyan, mintha tegnap történt volna az egész, reggel még telefonon beszéltünk, este pedig már elaludt örökre. Mai napig nem tudom felfogni, hogy vajon hová lesz az ember lelke, mert az biztos, hogy nem hal meg.
Amikor ott feküdt és simogattam, szólítgattam, kértem, hogy keljen fel, hogy még ne hagyjon itt, mert szükségem van rá, hihetetlen volt számomra, hogy ő már soha nem fog nekem válaszolni /vagyis akkor azt hittem/.
Sokáig nem tudtam felfogni, hogy elment, hónapokig úgy éltem, mint egy robot. Eljártam dolgozni, helytálltam, mint anya, mint feleség, de rengeteget sírtam, éjszakánként nem aludtam, mindig őrá gondoltam.
Nagyon sokat megjelent álmomban és beszélgettünk, sok kérdésemre válaszolt. Tudom, hogy jó helyen van, hogy szeret minket. Azt is tudom most már, hogy a lélek igenis tovább él, és ennek köszönhetem azt is, hogy újra hallhattam anyukám hangját, átélhettem azt az érzést, hogy milyen volt őt megölelni.
Azt hiszem, hogy most már itt az ideje, hogy elengedjem, hisz neki is valóban meg kell most már pihennie. Nekem pedig bármennyire fáj, ezt tiszteletben kell tartanom.
Úgyhogy anyu legyen úgy, ahogy te akarod, én elengedlek, de sohasem feledlek. Szeretnék olyan jó édesanya lenni, mint amilyen te voltál. Köszönöm, hogy felneveltél és mindig mellettem álltál.
Nyugodj békében édesanyám.
(A cikket beküldte: Madika)



Búcsú
Itt a halottak napja, kicsit több, mint egy éve voltam nála utoljára. Nem viszem túlzásba, nem szeretek temetőbe járni. A nagyszülők sírja az más, oda a szülőkkel kimegyek. »

Le a bunkó pasikkal, avagy amíg trágya van...
Amíg trágya van, veréb is. Hangzik az egyik kedvenc szállóigém, ami véleményem szerint az egyik legnagyobb igazság a Földön. Igaz ránk, emberekre vetítve akár az élelmiszeripar, akár a média területén. De ugyanúgy párkapcsolati szinten. Mert amíg kellenek a bunkó... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.