Kategória: A psziché titkai

Amikor a lélek hazavágyik

Amikor a hosszú élet már teher és félsz az újabb sorscsapásoktól, akkor haza kell indulnod. Meg kell halnod, hogy újjászülethess, és tiszta lappal kezdj mindent elölről."Mindenképp haza vágyom a régi, kis, háború előtt épült házba, nagyanyám féltő szeretetét hiányolom.

Amikor már az élet jobban fáj, mintha meg kéne halnod. Amikor túl sokan eltávoztak már barátaid köréből, amikor az újságot is a halálozási oldalon kezded olvasni, amikor testi és lelki kínok gyötörnek, amikor az életet túl hosszúnak érzed, az életed nagy tragédiái álmodban kísértenek, amikor már unokáid egészségéért imádkozol és érzed, hogy több bajt már nem tudsz elviselni, akkor hazavágysz.

Ott szeretnél lenni a szülőföldeden, a szülői házban, ahonnan elindultál. Most is érzem a nyíló hortenzia illatát, ahogy nagyanyám frissen sült palacsintáinak csábító ízét a számban.
Néha még álmodom a mindent elsöprő szerelemről, ami azóta megkeseredett, hiába próbálom újraéleszteni az érzést, már halott. Még néha álmodom, ahogy esős vasárnapokon befészkeltük magunkat a nagy régimódi ágyra, és szerettünk-szerettük egymást egész délután. Előtör bennem a melengető anyai érzés mindent beborító melegsége, amikor felnőtt gyerekeim képeit nézegetem, mosolyognom kell. Bárcsak olyan kicsik lennének ma is és átölelnének kis karjaikkal. Unokáim már sajnos csak néha láthatom és nem is hasonlítható az érzés, őket már másképpen szereti az ember, persze sokkal nagyobb a félelem, mert túl sokat láttunk, hallottunk már hirtelen jött betegségekről, balesetekről, hirtelen fellobbanó tüzekről.

A temetőben is szüleim sírjánál állva, a vonzás erejét érzem, szeretnék oda menni, ahol ők vannak.
De mindenképp hazavágyom, a régi, kis, háború előtt épült házba, nagyanyám féltő szeretetét hiányolom, pedig nem vagyok már vagy még gyerek. Hiszen a nyolcvan éves ember már valóban újra gyerek lesz.
Nem szeretnék olyan sokáig élni, hogy valakinek gondot okozzak, akár épp szeretett gyermekeimnek .Szeretném, ha józan eszem megmaradna, már amennyire ez öregkorban lehetséges, a felejtéstől, az elbutulástól való félelem elviselhetetlen .
Hazavágyom, lélekben sokat járok ott, ahol a kiscicával játszottam, a mackómat operáltam 3 évesen, amikor apám még élt és úgy szeretett, ahogy senki soha többet az életben.
Azt hiszem, ha az élet megengedi, visszamegyek oda és beköltözöm abba a házba, ami most is ott áll a nyárfák árnyékában, Diósgyőrben.

(A cikket beküldte: joanna51)

Majd holnap?!
Már lassan két hete voltam New Yorkban, amikor kezdtem megelégelni a szakállamat, ha az már nevezhető volt annak és úgy döntöttem, hogy megválok tőle. Valaki szerint az is jól áll, ez nem igénytelenség, csak szimplán meguntam. Bár a búcsú nehéz, muszáj volt, mert... »

Ugye mi jó barátok vagyunk?
Egy cikk a barátságról, az emberről aki pici gyerekből felnőtté válik és az életút egyes állomásain milyen barátságokat köt és miért. Valamint hogy egyes barátságok miért tartanak "örökké", mások miért fakulnak ki, tűnnek el, alakulnak át. »