|
Kategória: Testünk, lelkünk dolgai A megkülönböztetésMostanában úgy veszem észre, hogy divattá vált külső alapján levonni következtetéseinket az emberekről. Nem számít, hogy nem ismered, látsz valamit, ami számodra "nem normális", vagy éppen "nem megszokott", és máris megvan a véleményed az illetőről.Minden úgy történt, ahogy előtte bármikor. Késő éjszaka volt, legszívesebben aludt volna, de ehelyett három pirossal dolgozott. A munka kezdetekor még nem tudta, hogy hova kell mennie, mindig váratlanul lökték oda valahova "feleslegnek". Nehezen fogadták be, az összeszokott csapatok nem szerették az újoncokat, és főleg nem a sárga újoncokat. Ugyanis itt minden színekkel volt megkülönböztetve... - Te csak maradj ott, és ne csinálj nagy zűrt - mondták neki. Hiába mondta, hogy ő is tudja velük készíteni a kosarakat, nem csak a kosárfül elkészítését tanulta be, elengedték fülük mellett minden egyes szavát. - Ha nem bíztok bennem, akkor itt maradok. - gondolta magában. Órákkal később, mikor már rengeteg kosárfület készített, hallotta, hogy a mellette lévő területen veszekednek, mert leszakadtak a fülek, amiket az ottani lány készített. - Mindenhol leszakadnak, kivéve egy helyen - beszélgettek a vezetők, mikor már nem tudták, hogy hogy lehetne megoldani a helyzetet. - Akkor hozzátok ide, aki jól csinálja. A lányhoz odalépett egy magas férfi, lenézett rá, és mondta: - Most velem kell jönnöd! A lány bólintott, felállt, és követte. Nagyon félt, hogy vajon miért kell elmennie, lehet, hogy megint veszekedni fognak vele, vagy elküldik összeszedni a szemetet, mert azt hiszik, hogy nem tudja megcsinálni a rá kiszabott feladatot. -Ő az? -nézett a lányra egy nő, aki valószínűleg a főnök lehetett. - Igen, Ő! - De hát ő egy sárga... - fintorodott el. - Mégis jobban csinálja, mint bárki más, nekem elhiheti. - Nem lehet! - Miért ne lehetne? - Maga régóta dolgozik itt? - kérdezte már mérgesen. - Néhány hónapja. - És még nem jött rá, hogy ezek nem a mi szellemi színvonalunkon vannak? A fiú ránézett a lányra. A lány szeme könnybe lábadt, de még mindig nem szólt bele a beszélgetésbe. - Mivel magyarázza, hogy Ő tud rendesen kosárfület készíteni? - Véletlen. Vegyék onnan ki, mert utána még ő is selejtet fog gyártani. Küldjék takarítani. Talán ha kinyitotta volna a száját a lány elérte volna, hogy ne alázzák meg újra és újra. Csakhogy egyedül nem ment sokra azzal, hogy lázadozott. Ha mindenki összefogott volna, talán rájöttek volna, hogy nem minden sárga buta. Ő is tudta, hogy sokan közülük nem a legokosabbak, de azt is észrevette, hogy a pirosak között sem mindenki a legügyesebb. Nem értette, hogy miért nem kaphatott sohasem egy esélyt, hogy bizonyítson. (A cikket beküldte: devilsandy)
|