Kategória: Szerelem

Csak Veled!

Nem akarok változtatni az életemen. Nem kell más, még ha Neked esetleg kéne is. Te ismersz, a rigolyáim, a szokásaim, és én is ismerem a Te valódat. Nem akarom ezt egy másik férfival újraélni, újrajátszani. A visszautat keresem, nem a kiutat. Itt mondom el Neked, mert élő szavakkal nem megy. Még nem. Most nem. És csak kérem az Élő Istent, hogy ne legyen késő!

Mikor ma elutaztál, kikísértelek, mint mindig. De régen beszélgettünk a vonatra várva, ma nem. Vagy nem szóltunk, csak csöndben álltunk egymás mellett, élveztük egymás társaságát még az utolsó percekben is, ma nem.
Többször nyílt a szám, hogy szóljak, de mint este, ma is néma maradtam, nem kértelek egy ölelésre, egy puszira, egy szóra, érintésre... De este legalább sírhattam, aludtál, és a hátad nem láthatott! Ma reggel némán sírtam, könnyek nélkül, a pokol legmélyebb bugyraiban érezve magam.
A sok-sok év alatt voltunk már egyedül úgy, hogy mellettünk feküdt a másik, de egy szó, egy érintés elég volt ahhoz, hogy tudjuk, a másik most is velünk van, csak szüksége van egy kis egyedüllétre, egy kis magányra, de ez most más volt. Ez rossz, a szó legigazabb értelmében.
Hiányzol. Nem hívsz, én sem hívlak, dacos vagyok, Te is duzzogsz, pedig el akarom mondani! El kell mondanom! Tudnod kell, hogy régen én sem akartam gyereket, de már akarok! Nem kérhetem tőled, hogy akaratod ellenére APA légy, de Te sem kérheted tőlem, hogy NE legyek ANYA! Viszont csak téged szeretlek, csak veled tudom elképzelni az öregkort, nem akarok, mert érzelmileg nem tudok változtatni, de kérlek! Értsd meg! Változni sem tudok parancsra! Tudom, hogy ezt nem várhatom el Tőled sem, de ha nem beszélünk egymással, nem jutunk dűlőre sem!
Hallgatom a néma lakás apró neszeit, nézem a néma telefont, és a hugom cinikus megjegyzése zakatol a fejemben: venni kéne egy kutyát. Sem a gyermeket, sem Téged nem pótol, de a magányt enyhíti. Beleegyezel? Ugye nem lesz gond?
Vigyázz magadra, ott a messzeségben. Én várok Rád itthon, mint eddig is. Mindig.
(A cikket beküldte: Vitriol)



Rettenetesen fáj...
A szerelmed elvesztése nagyon fáj! Talán soha nem is lehet igazán feldolgozni! De meg kell próbálni mindig csak a szépre, a jóra emlékezni és el kell tudni engedni! Soha nem fogjuk elfelejteni, mert a szívünkben örökké él, de tovább kell lépni, hisz azt mondják az... »

Mi történhetett valójában?
Gyerekkorom rémálma. De lehet, ez a valóság? A szellemes filmeket mindig is utáltam, de az ezzel foglalkozó dokumentum-filmeket mindig megnéztem. A következmény? Álmatlan éjszakák, rettegés, fejbúbig húzott takaró. De egy nap szembe kellett néznem a valósággal:... »




Minden jog fenntartva © 2024, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.