A nôi méltóság

A nôk gyakran megszégyenítik önmagukat a viselkedésükkel, a hozzáállásukkal. Miközben elvárjuk, hogy tiszteljenek minket, hogy elismerjék a tehetségünk, a jó tulajdonságainkat. Viszont nekünk, nôknek is tennünk kéne az elismerésért.

Az emberek, a nôk elvárják, hogy tiszteljék ôket az embertársaik. Elvárják, hogy elismerjék, hogy milyen jó nô, milyen jó szakember, milyen jó ember. Elvárásaink vannak...ezt tudjuk, de nekünk is meg kell felelnünk általános elvárásoknak. Mi nôk nagyon gyakran szidjuk a férfiakat, hogy nem becsülnek meg minket, sôt semmibe vesznek. Ha nem dicséri meg a párunk az új frizuránkat, akkor vérig vagyunk sértve, hogy lehet akkora bunkó... De ott kezdôdik a probléma, hogy mi saját magunkat sem becsüljük, nem méltósággal viselkedünk, nem viseljük a nôi mivoltunkat. Saját magunkat buktatjuk el a világ szemében, folyton megalázzuk magunkat.
Ugyebár a legtöbb nô elvárja, hogy a férfi meghódítsa, küzdjön a kegyeiért, ajándékokkal halmozza el stb. De manapság, amikor az utcán szétnézve azt látjuk, hogy a nôk kipakolják a mellüket, a szoknyájukból kivan a fenekük, akkor miért hisszük, hogy a férfiakban feléled a vadászösztön? Más ösztön éled fel... de meg lehet ôket érteni, minek küzdjenek a nôért, ha a nô úgyis odadobja magát neki. Félre ne értsetek, ez nem minden nôre vonatkozik. De tényleg, mostanában megmutatjuk, amink van, a pasinak nem is kell erôlködnie, falatnyi ruháinkból minden kilátszik. Mi azt hisszük, sôt talán csak szeretnénk hinni, de titkon tudjuk, hogy ez az öltözködés beindít valamit a férfi szívében... de valójában a nadrágjában csak.
Sok-sok évvel ezelôtt, ha egy nô kivillantotta a bokáját, akkor az már fülledt erotikának számított. Sokan azt mondják túl konzervatívok voltak régen a ruhák, viszont létezett olyan, hogy sejtetés, és tisztelték a férfiak a nôket, meg akarták a gyengébbik nemet hódítani.
Nem tisztelnek minket, mert nem viselkedünk tiszteletreméltóan. Elmegy az ember bármilyen szórakozóhelyre, mit lát? A nôk hullarészegek, eszüket se tudják, és a pasi bármit kérhet tôle, a csaj úgyis megteszi... és így várjuk el, hogy a férfiak becsüljenek minket? Nevetséges. Nem az ellen vagyok, hogy a nôk alkoholt fogyasztanak, hanem az ellen, hogy nem tudják hol a határ.
Ha kivetkôzünk önmagunkból és olyat teszünk, amit késôbb megbánunk, akkor megérdemeljük, hogy nem tekintenek minket egyenlô félnek a pasik. Én sem tekintem azt a pasit igazi férfinak, aki minden hétvégén csap részeg, eszét nem tudja, intelligenciája meg már a bizonyos béka alsófelénél... Szalagavató utáni bulin a klub elôtt volt egy srác, a saját hányásában fetrengett, a pénztárcáját ellopták stb. mentôt kellett hívni hozzá... élvezzük az életet, de biztos, hogy a detox fuvar élvezetes? Szerintem nem.
Még két dologra szeretnék kitérni, az egyik a nôi nyelvhasználat, a másik a fogyókúra.
Én rettentô csúnyán beszélek, rengeteget káromkodok, a miértre nincs válaszom. De szerintem egy jóérzésû férfinak zavarja a fülét, hogy a nagyon sok nô minden második szava b.meg, minden ötödik f.sz. Attól leszünk nagylányok, hogy tocsog a mocsoktól a szánk? Szánalmas. Magamra is értem, mielôtt bárki azt hinné, hogy én kívül helyezkedem ebbôl a jellemzésbôl.
A kedvencem jön, a fogyókúra! Megkérdezzük a párunkat, hogy csinosak vagyunk, jól áll-e a ruha rajtunk, ô mondja, hogy persze drágám.
Erre mi elkezdünk vele veszekedni, hogy nem is gondolja komolyan, hogy a hátunk mögött egy dagadt tehénnek tart. Szerencsétlen pasikba már beleverjük, hogy a barátnô tényleg tele van hibákkal, a lába nagy, a csípô széles, az orra hegyes stb. és végül kiszeret belôlünk, mert olyannyira ügyesen meggyôztük, hogy a külsônk egy fabatkát sem ér. De ha elhagy minket egy általunk jobbnak ítélt nôért, akkor rögtön elôjön belôlünk a hárpia, hogy mi megmondtuk, hogy nem vagyunk jók, de ô becsapott minket bla-bla-bla. Ha nem fogadjuk el saját magunkat, akkor másoktól miért várjuk el ezt?
A fogyókúrával, amúgy tényleg magunkat alázzuk meg. Napokig szenvedünk, alig eszünk, hogy 2 kg-ot leadjunk, aztán harmadik nap feladjuk és befaljuk az egész hûtôt. De persze zabálás közben már azon gondolkodunk, hogy igen, most tömöm magamba a szemét kaját, de majd HOLNAP ismét fogyózok...persze aztán 3 nap múlva megint ugyan ott fogunk tartani. Mókuskerék.
Tisztelni kellene a testünket, a lelkünket. A testünket megfelelô étellel kellene táplálni, nem sanyargatni, rendszeresen mozognunk kellene, hogy feltöltsük az energiakészletünk. A lelkünk is nagyon fontos szerepet játszik a diétában, ugyanis, amikor fogyunk, akkor büszkék vagyunk magunkra, hogy igen tettünk érte, nem adtuk fel.
Viszont, amikor éppen tömjük befelé a chipset és a nagy HOLNAPON gondolkodunk a lelkünk, azért tudja, hogy saját magunknak okoztunk csalódást. Ha másban csalódunk az egy sajnálatos dolog, de ha saját magunkban... az borzasztó. Én ma éjfélkor megettem egy csokis pudingot, gondoltam nekiugrok a tornának, ledolgozom, aztán minden szuper, majd ott tartottam, hogy megettem még egy pár virslit, 2 zsömlét és egy kis tál müzlit, ja meg még egy csokis pudingot. A tornát elkezdtem, majd abbahagytam kb. 4 perc után. Saját magamat aláztam meg, és az a szörnyû, hogy ettem a virslit, mint aki még életében nem evett, és azon gondolkodtam, hogy mi a francért eszek, nem is vagyok éhes, csak a szervezetemet terhelem le.
Arra kérek minden kedves olvasómat, hogy tisztelje önmagát, mert más sem fogja, hogyha Ő maga nem becsüli meg magát.
Egy idézettel zárom ezt a kis eszmefuttatásomat:
„Egy lány akkor válik nôvé, ha kialakítja magában a nôi öntudatot. Ez azt jelenti, hogy úgy él a világban, hogy tudja magáról: „Friss, üde, harmatos, szép és kívánatos vagyok. Lehet csodálni! – és nem nyit vitát. Sajnos sok lány belebonyolódik mindenféle centik-kilók-geometriai formák elemzésébe. Mintha attól függne, hogy ô gyönyörû nô-e, hogy megfelel-e az éppen aktuális nôideál paramétereinek.
Nagyon fontos megérteni, hogy nem attól vonzó egy nô, hogy kihez hasonlít, vagy nem hasonlít és milyen általános ideálnak felel meg, hanem attól, hogy elhiszi magáról, hogy Ő egy varázslatos NŐ!”
Higgyük el magunkról, hogy varázslatosak vagyunk!

(A cikket beküldte: Gingin)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

A megkülönböztetés
Mostanában úgy veszem észre, hogy divattá vált külsô alapján levonni következtetéseinket az emberekrôl. Nem számít, hogy nem... (tovább)

Másodszor is férjhez mentem
2000-ben megismerkedtem az elsô férjemmel. 2001-ben összeházasodtunk, 2002-ben megszületett a kisfiunk. Eleinte minden... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!