|
Kategória: Újra életedben az exed?Mindenkinél eljön az a pillanat, mikor megkérdezzük magunktól, vajon jól tettem, hogy szakítottam? Vajon van még esélyem annál, akit régen szerettem és tiszteltem? Ez a sors keze, vagy tényleg csak a saját döntéseink következménye?Az egyetemen ismertük meg egymást, minden szépen alakult, aztán jöttek az anyagi és egyéb gondok, de átvészeltük, mindet. Sikerült állást találnia, én befejeztem a sulit, majd odaköltöztem az "ő városába". A karrierje felfelé száguldott (még most is). Egy anyagiaktól terhes dologból közösen felépítettük a saját biztonságos kis világunkat. Alig vártam, hogy megkérje a kezem. Gyönyörű nyári este volt, azt hittem, innentől nem választhat el minket senki és semmi. Azonban innentől jöttek csak a problémák. Mintha "nyeregben" érezte volna magát, nem figyelt rám, minden nap meghívta hozzánk a haverjait inni, én meg, mint jó "háziasszony" kiszolgáltam őket, 11-ig, éjfélig, mikor hogy. Ez odáig fajult, hogy annyira kimerültem, hogy már a munkahelyemen sem tudtam koncentrálni. Eleinte kértem, később könyörögtem, hogy változtassunk! Nem tett semmit... "ez csak egy mélypont, ezt is túléljük" mindig ez volt a válasz... Megkértem, hogy néha beszélgessünk: "Mégis miről beszélgessünk?"-jött a válasz... Döntöttem, elhagytam, külön költöztem. Idegen város, csak néhány barát, de maradtam. Eleinte a közös barátaink hülyének néztek minket, hogy miért beszélgetünk (minket még akkor is összekötött valami), új barátnője lett (aki szintén a baráti társaságunkba tartozott, egyben a munkahelyéhez is). Egyszer egy közös barátunk megjegyezte, hogy ez már beteges... Ennek a barátnak bebizonyítottuk, hogy nem az... Az "új" barátnő persze már nem olyan jó barátom (fújt rám, pedig nem tettem ellene semmit). Eleinte kerestem én is őt, de a lány miatt lemondtam erről, ezt meg is beszéltük a volt párommal, én nem keresem. Ez rendben is lett így. Mostanában a volt párom minden nap keres... telefon, e-mail, mikor hogy... Nem értem, mert nem mond semmit, csak keres, kérdez és érdeklődik... Beszélgetünk! Ez most komoly? Hogy ott kellett hagynom ahhoz, hogy odafigyeljen rám? Nem tudok ezzel a helyzettel mit kezdeni, mert ha egy éve érdeklődött volna ennyire, akkor nagyon boldog pár le(he)ttünk volna... Az egy év elment, a helyzet megváltozott. Változnak a körülmények, változnak az érzelmek. Kezdek újra kötődni hozzá. Barátnője van, nekem azóta sincs senkim... Mit tegyek? Tehetek egyáltalán valamit? Jelentek neki még valamit? Nekem többet jelent ő egy barátnál? Számtalan megválaszolatlan kérdés... (A cikket beküldte: Totof) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| |||||||||||||||||||