Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: A psziché titkai

"Védd magad! Leginkább." III/2.

...a fenevadad - most is, mint már annyiszor - sikerült újból a ketrecébe zárnunk… kemény munkával, igen komoly erőfeszítéseink árán… óvatosan, hogy vagdalkozása közepette mindenki a lehető legkevesebb sérüléssel… és gyógyulási idővel ússza meg ezt a kalandot is. Ebben az állapotodban pedig már kellemes ember vagy. Tudom, sosem bántanál. Könnyű így szeretni téged.

"Elengedni..."
(a "Még mindig keresi" 2. - befejező része)

- Meg sem kérdezed… miért mondtam el mégis? – hallotta váratlanul a férjét minden negatív érzelemtől mentesen megszólalni, majd önmagát, ahogy hasonlatosan hozzá, így felel neki:
- Biztosan jó okod volt rá. Meg aztán… nem kell nekem mindent tudnom. Úgy emlékszem, meséltem korábban neked erről a csodásan kímélő égi törvényről. Ám, ha szeretnéd, megkérdezem, hiszen már úgyis meghallgattalak. Nos, miért? – válaszolt, miközben felülről látta mindkettőjüket, ahogy egy kerti pavilonban üldögélve beszélgetnek.
- Végtére is… mert nem bírtam tovább. Talán gyóntam. Hidd el, nem akartalak bántani sem azzal, ami történt, sem azzal, hogy most elmondtam. Sajnálom.
- Tudom… hisz a fenevadad - most is, mint már annyiszor - sikerült újból a ketrecébe zárnunk… kemény munkával, igen komoly erőfeszítéseink árán… óvatosan, hogy vagdalkozása közepette mindenki a lehető legkevesebb sérüléssel… és gyógyulási idővel ússza meg ezt a kalandot is. Ebben az állapotodban pedig már kellemes ember vagy. Tudom, sosem bántanál. Könnyű így szeretni téged.
- Átkozz, vagy üss meg végre… Bántottalak… többféle módon. – és lehajtotta a fejét, miközben tenyerébe temette szomorú szemeit.
- Az nem olyan nagy gond. Sose bánkódj, sose bántsd magad. – simogatta meg vigasztalón. – Talán nem is látod egészen pontosan azt, ami valójában történt veled.
- Hogy érted ezt?
- Csodás dolgok történtek veled mindez által… afféle kiválasztott lehettél. Ez pedig nagyszerű. Szent… rendkívüli megtiszteltetés.
- Nem igazán értelek.
- Születni nem tudunk… meghalni pedig nem szeretünk egyedül. Szükségünk van ehhez… nagyon nagy szükségünk van valakire… így ha tehetjük, kiválasztunk, vagy megkérjük, az égieket, hogy küldjenek valakit. Most… terád esett a megtisztelő választás.
- Szívesebben kihagytam volna.
- Nem tehetted. Szüksége volt rád… hogy kikísérd. Mintegy hospice szolgálatot teljesítettél… hogy végtelen magányát enyhítsd az útja végén és, támogasd, bátorítsd a szereteteddel… miközben ő is tanít téged.
- Elengedni… - szólt merengőn.
- Szükségetek volt egymásra… mert neked meg ezt az élményt szánta az Ég. Szükséged van erre, valami miatt fontos, ha át kellett élned. Tudod, hogy semmi sem történik véletlenül. Rá fogsz ébredni mindarra szép sorjában, ami tanulság csak rejlik e mögött. Látni fogod.
- Nehéz… annyira nehéz. – sóhajtott fájdalmasan.
- Ó, igen. Családfő vagy, és a vezetés magas erőit hordozod magadban. Jól kell gazdálkodnod az erőiddel. Hibáztál… valóban nem nagy gond, de annál nagyobb gond mindkettőnkre… sőt, egész családunkra kihatóan a titok súlya… a titoknak terhe, amit ennyi időn keresztül hordoztál. A fenevad remekül élt vele… táplálékául szolgál, ha ilyen terheket cipelsz, mert te minél gyengébb leszel, ő úgy erősödik, annál könnyebben gyakorolja rád hatásait… Egyre kevesebb ellenállással találja szemben magát. Az én háborgásom, átkozódásom is csak őt erősítené. A szeretetem ezzel szemben sokat vesz el az erejéből… hatványozottan gyengíti, hisz meglévő erejéből túl sokat kell e szeretet közömbösítésére áldoznia.
- Végig tudtál mindent, mégsem hagytál el… és most se… pedig… olyan büszke vagy.
- …és tudd: még közönyös sem vagyok - mint tudod -, kiszolgáltatott meg pláne. Biztos lehetsz abban, hogy bármikor elhagylak, ha úgy látom jónak. Ne csodálkozz, értsd meg, még melletted kell lennem. Ez a dolgom. Bár, tudhatom, csak addig maradhatok, míg szükséged van rám. … Csak addig… azután pedig mennem kell… Akkor a szerepnek is vége lesz a Terv szerint. Távozásomkor a köntös elporlik. Nem jön ebben a létidődben, ebbe a szerepbe már senki más beugró… a szerepet írják ki végleg, mert ez az asszony nem lehet senki másé, csak a tiéd. A szerep csak érted él.
No, és azért sem hagyhatlak el, azért sem lehetek sértődött, nem lehetek kicsinyes emberként sem, mert teljesítenem kell az égi vállalásom. Az pedig igen hamar és igen könnyen meghiúsítaná emezt. Gondolj bele, mi lenne, ha úgy viseltetnék a történtek miatt, ahogy emberi számítások szerint viseltetnem kellene.?
A pozitív erőim engem az egekbe emelnek… Ott meg nincs többé kicsinyesség, féltékenység, irigység, harag… csak öröm, megértés, szeretet. A negatív erőim pedig ugyan ilyen mérhetetlenül nagyok. Nem engedhetem szabadon őket, nem engedhetem szabadon a bennem élő fenevadat úgy, ahogy Te még megteheted, ahogy Te még kénytelen vagy megtenni a tiéddel a karmikus terheid és a titkok súlya alatt görnyedezve, gyengébbként, kevesebb erőkkel rendelkezve. Az én negatív erőim egy szempillantás alatt porig rombolnának mindent, amit eddig közösen elértünk… és persze az elkövetkező sikerek sem jöhetnének létre. Tudd, azért bántasz, azért fordulsz ellenem, mert a benned élő fenevad rajtad keresztül támad rám, az immár komoly ellenfélre. Tudja, hogy csak akkor győzhet, ha végre elszabadul valamilyen módon az én fenevadam is… és hatalmas erejével letiporja mind az eddigi eredményeinket. Mindazt, amit ő a saját erejéből nem képes megsemmisíteni.
Egy ideje tudod, hogy akit elvettél már nincs itt. Elment. Akkor… hisz ezt is tudod!… Majd öt éve annak, hogy végleg távozott… Akkorra már a képességei szerint megtett minden tőle telhetőt érted és önmagáért egyaránt. Azok pedig ennyire voltak elegendők. Hála érte, dicséret érje. Áldásom kísérje. A szerep számára lejárt. Az Ég azonban nem rótta rád a feleséged halála miatti gyász terhét. Nem ez a sorsod. Kérlek, ne keresd tovább! Se ebben a testben, se máshol. Én már nem ő vagyok. Csak a szerep folytatódik, a köntös szintén más lett kicsit… kimostam, megfoltoztam, az áldott sugarak fényében megszenteltem, hogy bírja a további megpróbáltatásait, ezért ez még ugyanaz.
Én elsősorban a barátod, az őrződ vagyok… de leginkább a segítőd, ha pontos akarok lenni, csak ezután a feleséged. A feleséged az a szerep, amely Isteni Akaratból jött létre a Te utad egyengetésére, karmád teljesítésének támogatására… a szerződésed végleges megszüntetésének nagy munkájában nyújtott segítségre.
Itt az idő, hogy végre elbúcsúzzatok egymástól. Van egy levél számodra tőle. Ezt most át kell adnom. Tessék. Olvasd, mert csak így vagy képes jelen állapotodban „hallani” Őt. Még nem vagy elég erős az információk átvételének más formáihoz, de mi mind reméljük, kedves, hogy ettől is gyarapodnak majd erőid.
S íme a levél.
Barátom!
Nagy tanító mesterem lettél e létidőmben. Kemény próbatétel volt számomra veled együtt végig járni azt a nehéz utat, melyen jársz. Köszönet illet ezért, és fejet hajtó tisztelet.
Tudom, jól láthatom, hogy velem együtt az vagy, aki vagy. Így kellett megtennem a próbámat – csak így valósulhatott meg -. Elfogadtam, és mindent megtettem.
„Csupán egy apró változás ma, és egészen más lesz a holnap.” ... „A változás mindig kockázatos, döntésünk helyességére soha nincsen biztosíték.” – olvashatjuk Richard Bach: Minden és mindenki egy című könyvében. Tehát…
Nincs mit tenni, bíznod kell! Engem pedig el kell engedned! Már ne keress… a köntösben nem én vagyok. Bízz a köntös új lakójában… segíteni érkezett úgy, mint ahogy a bizalom segít a pusztító félelem és bizonytalanság kialakulása ellen. Fenevadad rácsait erősíti.
Megértem, ha neked ez még nem megy. Csak tekints rá erre: „Csupán egy apró változás…” Igen. Ennyire vagy a célvonaltól, amin túl ott csápolunk-csujogatunk, drukkolunk-imádkozunk. Szeretnénk, hogy mindezt halld és lásd. Akkor is, ha látjuk: a füled, szemed időnként már használhatatlan az erőfeszítéseidtől, mellyel a cél felé igyekszel… mely miatt végtelenül nagyra becsülünk. Természetesen elsősorban a megértésre való törekvéseidről van szó, mert a pénzszerzésre irányuló, vagy bármely más túlzó törekvéseid miatt régóta, igen sokat szenvedtünk veled együtt. Nem lesz ez így, ha főként a megértésre törekszel. Ettől könnyebben keresed majd a pénzt is. Azt szeretnénk, ha fáradozásaidtól eltompult érzékszerveid helyett, - melyek a tisztánlátáshoz egyébként sem elégségesek, - a szíveden keresztül mielőbb eljutna küldeményünk, hogy így beérkezhess végre te is a célba.
Lhara már jó ideje segített nekem. Addig ketten felváltva igyekeztünk mindenben segíteni. Most azonban mennem kell. Számomra nincs több elvégezhető feladat. Ő marad. Az örökségemmel támogatom törekvéseit, könnyítem munkáját. Az ő ereje nagyobb, elegendő, a feladat nagyságához illik.
Szeresd, ahogy szeretni csak tudsz… Isten veled!
Szeretlek.
(A cikket beküldte: Lhara)



Magamba néztem
Ez egy élettapasztalat, egy igaz történet. Önvallomás magamról. Talán ma már másképpen működnek a dolgok. Talán jobban lehet segítséget kérni, kapni. Szívesen veszem a hozzászólásokat, véleményeket másoktól. »

Szülők horoszkópja
Milyenek az egyes jegyek, ha szülői szerepben tetszelegnek? Nincs tökéletes szülő, nincs tökéletes gyermek. De, ha jól ismerik egymás erősségeit és gyengéit, akkor könnyebb együtt élniük. »





Minden jog fenntartva © 2019, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.