Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

Tökéletes?

A tökéletes olyan tulajdonság, ami nem létezik. Vagy az, amivel az amerikai álomfilmek főhőseit felruházzák.
Mindenki esendő! Így az sem létezik, hogy valaki ne vágyjon megértőbb kapcsolatra, nagyobb fizetésre, több figyelemre (és elismerésre), vagy az álom autóra.

Hogy honnan jön ez az őrjítő hajtás a legjobbért, a legszebbért, a leg-leg-leg-ért, sajnos senki sem tudja megmondani, így lefékezni sem tudja már senki. Csak saját magunk! Ha van hozzá elég bátorságunk! És elfogadjuk, hogy a középszerűségnek és néha (sokszor) a megalkuvásnak is van haszna, nyugalma. Mert miről is szól a "tökéletes"? A nyugalomról! De ez a két fogalom kizárja egymást! Mert aki a tökéletesre törekszik, az sohasem nyugszik, aki meg nyugodtan elfogadja a 100% alatti dolgokat, az meg nem tökéletes, de közelebb lehet a teljességhez!

Nos, mi a fontosabb? Büszkén, állva meghalni, mint a fák, vagy kimondani a halálos ágyon infúzióval a karban: -"Ej vazze! Ez az élet nevezetű cucc jó kis buli volt!"
Hiszem, hogy nem egészséges dolog a hibátlanra apellálni! (Lásd 4 levelú lóhere!) Esendők vagyunk, hagyjuk már az értelmetlen, mások által felállított szabályokat! Carpe diem!

Tudod, ha autót vezetsz és ennek követketében nem halsz meg, az nem jelenti azt, hogy tökéletes vagy és nagyon tudsz vezetni! Csak vigyáznak rád mások! Vagy éppen jó napot csíptél ki és nem hajtott arra senki.
Ja! És esetleg használtad a tükröket, amiben megjelentek a forgalom képe mellett a szemed alatti karikák, amiket a "tökéletes" utáni hajsza mázolt oda!

(A cikket beküldte: Blackpgm)

Egyedül
Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsájtani. Vannak dolgok, amiket nem lehet elfelejteni. Mert örökre belénk vésődnek. A lelkünkbe, a szívünkbe. Mit tudunk tenni? Megtanulunk vele együtt élni, vagy megpróbáljuk magunkba eltemetni... jó mélyen. De a fájdalom örökre megmarad. »

Boldogság, fájdalom, pánik, depresszió és az újratervezés I.
Történetem évekkel ezelőtt kezdődik, még egészen fiatal voltam, amikor rám talált az a bizonyos nagy Ő. Hittem, bíztam újra és újra, a végtelenségig és még tovább, hogy mindent meg lehet oldani és minket egymásnak teremtett az ég. Még most is azt hiszem... Ez nem... »