Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ




Kategória: A psziché titkai

Tényleg ilyenek vagyunk?!

Muszáj kiírnom magamból néhány gondolatot az emberekkel kapcsolatban, hogy én magam is fel tudjam dolgozni. Jártam már néhány országban, de sehol sem tapasztaltam azt, amit itt nálunk: az állandó kárörömöt az emberek szemében. Úgy érzem a magyar ember, csak akkor boldog, ha más nagyobb bajban van, mint ő. (Tisztelet a kivételnek!)

Külföldről hazatértve, minden alkalommal feltűnt,mennyivel több jóérzés szorult más országok lakóiba, mint belénk, magyarokba.

A mai magyar férfiak nem mozdulnak, ha egy nő segítségre szorul.

A mai magyar fiatalok nem adják át a helyet a buszon, ha egy idős ember, vagy egy terhes asszony felszáll, inkább elfodítják a fejüket és felhangosítják az mp3 lejátszójukat.

A mai magyar emberek panaszkodnak, de nem tesznek azért, hogy jobb legyen nekik, más jobblétéért pedig a legritkább esetben hoznak áldozatot.

A mai magyar emberek örülnek, ha másnak rosszabb, mint nekik!


Mióta közlekedő anya lettem, még több keserű tanulságot vonhattam le. Rengeteget buszozok babakocsival. Ma kettő esetből egyszer sem segített senki felszállni. Aki már próbálta, tudja mennyire nehéz. Mind a két esetben láthatóan bajba kerültem, mert az utolsó lépcsőfokra nem sikerült feltennem a kocsi kerekét. Azt hiszitek megmozdult valaki is?? SENKI! Senkiben nem volt annyi jó érzés, hogy segítő kezet nyújtson felénk. Senki nem érezte feladatának, hogy egy küszködő anyának segítsen felszállni. Bámultak, várták, vajon boldogulok-e.

Tényleg ilyenek vagyunk? Tényleg így gondolkodunk, mi magyarok: "Ha nekem szar, másnak lehetőleg még szarabb legyen?"

Hát teljesen kiveszett az utca emberéből az önzetlenség és segítő szándék?


Életünk és mi magunk...
A cikkemet saját életem ihlette. Mennyire tudunk változni? Mennyire vagyunk képesek arra,hogy negatív tulajdonságainkat felismerjük és változásra bírjuk? Mennyire "formál" bennünket életünk, az általunk nap mint nap megélt dolgok, események? Milyen szinten... »

Édesapám egy angyal
Nagyon közel álltunk édesapámmal egymáshoz. Gyakorlatilag ő nevelt fel. Minden emlékem vele kapcsolatos. Imádtam és én voltam az ő pici lánya. 20 éve élet és halál között lebegett, tüdőrákos volt. De akkor talpra állt, mintha tudta volna, hogy még engem fel kell neveljen. Ám eljött 2011... »




Minden jog fenntartva © 2021, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.