|
Kategória: Testünk, lelkünk dolgai Talán sosem értem megÉletem meghatározó pontja, ami ellen tehetetlen vagyok. Sokszor felvetődik a kérdés bennünk, hogy az alkohol mire képes... Meddig lehet elmenni vele? Tönkretesz életeket családokat... Könnyű rászokni, de leszokni szinte lehetetlen. Senkinek nem kívánom az érzést, amin én kislány koromtól kezdve végigmentem. Ha egyik szülő alkoholista az is szörnyű, de pláne, ha kettő! Mint két kisgyerek. Vigyázni kell rájuk. Félteni őket, ne csináljanak butaságot..Nem tudom, hogyan kezdhetném. Le szeretném írni, ki szeretném magamból írni. Reménykedem benne, hogy lesz, aki tanul majd belőle, és elgondolkozik rajta hisz ez a cél. 19 éves vagyok. És elmondhatom magamról, hogy megértem már sajnos sok mindent. Születésemtől fogva alkoholisták a szüleim. Nem is lehet elmondani, leírni, hogy milyen érzés ez. Sosem voltunk gazdag család, de én sosem erre vágytam, csak szerettem volna, ha apukám és anyukám normális és nem isznak. Sosem volt jó kapcsolatom anyukámmal. Úgy éreztem, utál engem, néha még most is így érzem. Apukám pedig anyapótló is volt nekem egyben. Nagyon jó kapcsolatom van vele, még most is. Szerettem volna erőt adni neki, nehogy feladja, ne igyon, legalább miattam ne. Sokszor hallottam sajnos az orvosoktól alig 13 évesen, hogy ha így folytatja, nem marad meg. Kislány voltam akkor, de mégsem. Harcoltam értük, közben észre sem vettem, hogy tönkrementem én magam is. Volt egy rossz kapcsolatom, ahol nem voltam boldog, de gyenge voltam elhagyni a páromat, sajnálatból éltem vele. El akartam dobni az életemet, hiszen egy mondat mászkált a fejemben: "Nekem már úgyis mindegy". Nem tudom magamból kitörölni egy életre az emlékeimet. Történetem nem csak ennyi. A szüleim nem csak ittak. Anyám gyógyszerezte magát, többször kellett mentőt hívni hozzá. Apám meg... hát csoda, hogy él még szegény. Kértem az Istent olyan sokszor, ne vegye el tőlem, mert akkor tényleg nem lesz már miért élni. Sokszor találtam utcán apukámat, sokszor jártam vele kórházban, mert mindig összetörte magát. Ráadásul elárverezik a házunkat is, és nem tudok már mit tenni ellene, csak nézem tátott szájjal. Apám a saját két kezével építette... Sajnálom a szüleimet, de megtanultam. Egy életre megtanultam mire képes az alkohol. Sokszor tettem fel a kérdést: Miért én? Mit tettem, hogy így kell bűnhődnöm? Sosem kaptam választ. Pedig én kerestem. Évekig csak a nagymamámra számíthattam és arra a pár barátomra, aki volt nekem és van most is. Van egy fontos üzenet is ebben a kis történetben: Ha nem megy egy párkapcsolat, inkább kezdjetek új életet! Semmi értelme nincsen egymás miatt inni, szenvedni és tönkretenni mindenki életét, aki a környezetünkben él(ne). Köszönöm. (A cikket beküldte: Arianne113)
|