Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Szerelem

Szösszenet

Csak peregnek a könnyeim. Úgy írsz, ahogy én azt olvasni szeretném, és szeretem is! Vagy csak, mert szeretlek? De jó volna, ha mint egy plüss mackót, magamhoz húzhatnálak, belezokoghatnék a "gyári" ruhájába, max. egy kicsit összecsomósodna, és mehetnénk tovább! Ez soha nem így van! Ehelyett, itt vagyok, és sajnálom magunkat!

De miért is? Hisz itt vagyunk! Szinte egymásnak! Egymásnak? Én a férjemmel együtt, és Te?
Különös felállás! És mégis, amikor arról beszélünk, hogy új ház, ki mit szeretne, Veled képzelem el! Miközben ez csak az érzékszervek megtévesztése volna?
Ezen ne is agyaljunk. Ma nem megy! Túlságosan megérintett ma a reggel. Nem tudom miért, - tekintetemmel, tudod fél 5-kor - kerestem a holdat, nem találtam, és elkezdtem bőgni! Mi történik, miért sírok, minduntalan? Ennyire érzékeny hülye vagyok? A klimax? Nem, azt nem hiszem, még nem engedem!
Egy férfi miért nem sír minduntalan! Miért az Ő dolga, hogy vigaszt nyújtson, hisz néha Ő is arra szorul! Miért gondolom, hogy Ő mindig erős! A válla, a teste, és mindene elbír!
Dehogy, hisz Ő is ember! Te is! Nem, nem várom el, hogy megvigasztalj. Egyébként sem tudom, mit mondhatnál, hisz nem a játékom törött el, mit meg lehet majd ragasztani, de nem is egy tojást törtem össze, mely helyett a jégszekrényben a másik!
Miért játssza ezt Velünk az Élet! Azért, mert nagy betűvel illik írni?
Vagy én vagyok egy hülye, érzékeny tyúk! Miért Téged traktállak? Hisz Te jobban szorulnál segítségre, mint én! Ott vagy egy hatalmas házban, egyedül! Egy képpel, Velem, mit képzelsz, vagy festesz rólam! Egyszer érintettél, s azt is csak érintőlegesen. A Te kezed van abban a házban, életed, mit ezelőtt nagy reményekkel beleépítettél! És most megválni készülsz Tőle.
Miért ilyen hülye a világ!?
Miért küzdünk egy életen át valakivel, valakiért, hogy aztán, könnyedén, kimondjuk, elválunk, vagy még ennél is rosszabb, eladjuk, eldobjuk. Áruljuk.
Érzésmentesen! És talán ez a nagyobb baj!
Olyan másként indítjuk az életünket. Nincs benne csalódás! Vagy legalábbis a "játékból" azt kihagyjuk! Nem is számolunk azzal, hogy ilyen lehetséges volna! És mégis bekövetkezik!

Többször belegondoltam - hisz a kisördög nem alszik -, mi lenne, ha egy vidéki kis faluba, összeköltöznék Veled, és élhetnénk a valóban öregek életét! Kockás pléd, Chivas, cigi, a rákkal együtt. És figyelném, mit dolgozol. Vagy Te néznéd, én mivel foglalkozom!
Mivel foglalkoznék? Gondolkodtál már ezen? Élnénk a boldog öregek életét!
Már most szólok, kérek egy kis apró üvegverandát, melyben csak a nővényeim, két fotel, és a természet lehet. Veled, és egy nagy adag kávéval! És körbelengve, óvva, védve, csak a Szerelem, és a szeretet. Semmi más! Nem engedünk oda mást! Ugye, megígéred? Ha, mégis megpróbálna beférkőzni közénk valami rossz, Te kirántod kardodat, és lesújtasz a ló nyergéből!

És ilyenkor "pofonvágom" magam!
És hol van ebből a történetből a lányod? Vagy a Fiam?
Hisz mellettem is megöregedett már "valaki". Én meg azt dobom el, mint egy kilyukadt cipőt, csak mert a lakk jobban tetszik?
Ő is, az életét töltötte velem, a jót, a rosszat beleértve. Nem becstelenség ez?
Huh, borús gondolatok, vagy a realitás, az igaz, hess innen? Nem elég hogy egy gitár szólón bőgök, még mesterségesen is azon gondolkodom, mi volna, ha?

Na, mindegy! Szívesen lennék Veled! Megfogalmazni nem tudom. Tudod mit? Nem is érdekel. Szeretem a szemed, a hajad, ahogy rám nézel, a gondolataidat, mely úgy simogat, minden levélben és sms-ben.
Szeretnélek nézni munka közben, tudod, csak szótlanul. Én lennék a szemüveged. Mindent látnék, de nem zavarnék. Sőt szükséged volna rá, hisz különben nem látod, mit készítesz.
Nem, nem arra a szemüvegre gondoltam, mi mindenhova beakad! És útban van!
Nem az szeretnék lenni! De takaród is szívesen lennék, hisz az beborít, átölel, véd a hidegtől. Nem engedi, hogy fázz!
Most Te alszol, talán még, bár menned kell! Így már lehet, hogy kortyolgatod a kávéd? Nem, nem hiszem, hisz 4-kor még sms-t küldtél! Hogy csinálod ezt? Mi tart életben? Azt ne monfd, hogy én! Nem, nem én, az érzéseid! A szeretet! Sok van neked abból, nagyon! Más a felének is örülne már!

Csendesen csöpög az eső! Kopog a bádogon. Hallom, ahogy az üvegfalán halkan lepereg!
Ma messze leszel tőlem, hisz Tiszafüredre mész! Nem beszélhetünk.
Este viszont bepótoljuk. Ha leszel, már akkor! És akkor mesélj, a Papádról, nagyon, nagyon érdekel. Arról, hogy miért is gondolod, hogy "akkor" "váltatok" el? Nem tudtátok a "munkát" felosztani? Azt nem hiszem!

Addig is, nagyon-nagyon vigyázz magadra!
Nem tudom, most nem is tudok mást mondani.
Talán, ha lesz időm, írok kicsit még. Most nem.
Szól a gitár, s már megint bőgök! Szedd össze magad, Tyúkanyó!

Szeretlek! Olyan, jó! Úgy szeretnék beléd bújni, hordozz a bőrdzsekid alatt! A zsebedben vagy hol kényelmes Neked! Szép napod legyen, óvó ölelésemmel! Körülötted, azzal a védőburokkal, melyet aurának hívnak! Tudod!
Most a kezem rajzolta köréd. A szeretetem, a védelmem, a gondolataim!
Vigyázz magadra!
(A cikket beküldte: beatrix57)



Vajon mitől függ boldogságunk?
Vajon mitől függ boldogságunk? - tesszük fel a kérdést nap - mint nap magunknak vagy akár barátainknak, ismerőseinknek. Születésünktől kezdve haladunk a nekünk kijelölt útvonalon, vagy az évek során saját magunk alakítjuk sorsunkat? »

A Gina egy áldozat tollából
Az alábbi cikkből kiderül, hogy milyen veszélyeket rejthet egy kisvárosi éjszaka. A saját történetemet írtam le, egyrészt terápiás céllal, másfelől meg azért, hogy felhívjam az emberek figyelmét a veszélyekre. »





Minden jog fenntartva © 2020, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.