Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

„Szeretlek, Anyu!”

Hát eddig tartott a küzdelem anyám számára. Elvesztettük a számunkra legdrágábbat és kérdéses, hogy vajon kellőképp értékeltük-e?
Valamint nekünk itt maradt mind az a jó, amit hagyott maga után emberileg. De valaminek a vége egyben valami új kezdete is.


Szomorú dologgal kell indítanom ezt a cikket.
Anyukám földi létének idén szeptember ötödikén vége szakadt.
Megkapta a negyedik kemot.
Az orvos azt mondta, nem kaphat többet, ha életben is marad, nem bírná a szervezete. Mire oda került, újra fekvőbeteg lett.
Jelenleg a fájdalom és a hiánya váltakozik mindannyiunkban.
Anyu megígértette velem, ha megtörténik akkor élnem kell tovább. Menjek és csináljam, amit ahogy jónak látok.
Ne ragadjak meg. Hát csak a fájdalom és a gyász miatt ez nem könnyű. Nagy dolgokat hagyott maga mögött, érzelmileg, emberileg egyaránt. A felelősségekről nem is beszélve. Rá kellett döbbenem, fantasztikus családban élek.
Csak nekik köszönhetem és az igaz barátoknak, akikből nekem egynél több jutott.
Mindig ezzel a mondattal kelek és fekszem:
Szeretlek, Anya.
Vele kávéztam reggel. Neki mondtam el a napi eseményeim.
Volt kinek kiadnom magamból a gondolataim.
Olyanok voltunk, mint a yin és a yang. Felváltva töltöttük be egymásnak ezt az egyensúlyt. És Anyu rettegett, ha meghal, megborul bennem. Nem ok nélkül aggódott ezen.
Furcsa mód, túllátva a gyászon, fájdalmon, hiányon azt kell mondjam: habár felborult az egyensúlyom, amivel biztos a hétköznapokban is szembe kell néznem, mégis anyám előrelátásának köszönhetően, a fentebb említett dolgokon kívül nem emészt harag, vagy olyan, amit nem tettem meg. Vagy az, hogy valamit nem beszéltem meg vele.
Harag az volt. De azon már első félévben kénytelen voltam átlépni. Elfogadni azokat a döntéseket tényként, amiket ő hozott a mi érdekünkben is. Fájdalmas elismerni, de ennél ezerszer rosszabbul alakulhatott volna.
De megbeszéltük, ha meghal, megyek és élek tovább.
Kellőképp átértékelve és kiszűrve az embereket.
Nincs más hátra, mint továbblépni. Elkezdeni a saját életünket a testvéreimmel.
(A cikket beküldte: Anikó333)



Életem az években...
Azon kezdtem el gondolkodni, hogy tudnék-e életem minden évéhez említeni egy eseményt, bármit, ami akkor történt velem. Többé-kevésbé sikerült, leírtam, hogy melyik évben milyen élményeim voltak, hogyan alakult az életem. Erről olvashatsz ebben a cikkben. »

Ne akarj megfelelni a pasiknak!
Ez a pasi szó sem tetszik, de mivel inkább pasik vagy pacácok vannak a Férfiak helyett, ezért megteszi címnek. Szeretnék egy pár szór írni a témával kapcsolatban, mert azt látom, hogy nagyon sok nő meg akar felelni és tökéletes szeretne lenni egy bizonyos... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.