Kategória: A psziché titkai

Mit tehetünk a sikeres életért?

A noradrenalint túlnyomórészt az autonóm idegrendszer úgynevezett posztganglionos neuronjai állitják elő-a fenilalanin, illetve a tirozin nevű aminosavakból.
Az idegpályák villám-sőt elektrongyorsasággal szállítják.


Vannak emberek, akik könnyebben boldogulnak az életben: mindig vidámak, pozitiv az alapbeállítottságuk, maga a stressz pedig szórakoztatja őket.
Másoknak ezzel szemben már az egészen egyszerű konfliktusokkal is nehezükre esik megbírkózni, legszívesbben minden stresszhelyzetet elkerülnének, mert rettenetesen szenvednek tőle.

Ebben, mint a kutatók nemrégiben megálapították - leginkább egyetlen apró molekula a hibás: CH3, az úgynevezett metilcsoport.
Ezt jelenti a különbséget az eufóriát okozó noradrenalin és az adrenalin nevű, mámoros optimizmust serkentő összetevőket nem tartalmazó stresszhormon között.
Csak az adrenalint sújtja ez az akadályozó toldalék, a noradrenalin mentes tőle.
A noradrenalin a természet egyik kedvenc anyaga, mivel az élőlényeket a legnagyobb mértékig stressztűrővé és versenyképessé teszi vadászatnál, vereségnél, munkánál egyaránt.
A természet azonban nem szeretné,ha teremtményei elpusztulnának csupán azért, mert idegszövetükben túl kevés noradrenalint állítanak elő, vagy azért, mert a sorozatos stresszes támadások éppen kimerítették a készletet.
Ezért hozott létre egy másik hormont, amely az éberséget és a koncentrációt támogatja, szükség esetén izgalomba hoz, de nem idéz elő euforikus hangulatot: ez az adrenalin.
Túlnyomórészt a mellékvese termeli és a vér szállítja.

Ajándékozzon az idegsejteknek noradrenalint, mely cserébe majd sikeres életet biztosít!
(A cikket beküldte: Elviracska)



Elfogadás
Mondják, hogy elfogadni nehezebb, mint adni. De most nem erről fogok írni. Ha szigorúan vesszük, éppen az ellenkezőjéről. A napokban szemeim elé került egy kép, amin egy gyönyörű, ámde igencsak telt, harmincas éveiben járó (valószínűleg) modell hölgy látható,... »

A mentsvárak is leomlanak, ugye?
Nagyon régi történet... mélyre elásott... annyira, hogy csak a megfelelő tudatállapotomban papírra vetve olvashattam vissza saját magamnak majd harminc év múltán. Annyira régen történt, hogy már a főszerep-ólomköntösét sem ugyanaz a színész viseli azóta. »




Minden jog fenntartva © 2025, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.