Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

Minden embernek szüksége van odafigyelésre!

Az 'odafigyelés' szót sokan másképp értelmezik! Sokan, úgy gondolják: "Na megint valami jótékonykodás, minek pazaroljam a pénzem másra!" Valaki pedig, így: "Dehogy fogok valakivel lelkizni, nincs rá időm se!"
Pedig nem is ezeket jelenti! Valami mélyebb, szebb jelentése van!

Sajnos a mai világban egyre jobban háttérbe szorul a szeretet! Régebben nem is értettem, miért, de ma már rájöttem! Az anyagiasság, az anyagiasság! Nap, mint nap látok emberek szenvedni, akik nem merik kimutatni valójában mit is éreznek. Talán nincs senkijük, akivel beszélgethetnének? NEM! Mindeninek van valakije. Oda kell figyelnünk a szeretteinkre, még ha nem is érdekel, aznap épp mi is volt a munkahelyén! Neki ez jól fog esni, hisz nekünk is jól esik, ha valaki megkérdezi: - "Hé, mit történt ma?"

Ha jól ismerünk valakit és tudjuk, fáj neki valami, akkor ne forduljunk el, azzal az érvvel, hogy: úgysem akarja elmondani! Ilyet nem szabad, mert ebből bármikor baj lehet. Foglalkozzunk vele!

Ha a szomszédunknak/munkatársunknak új ruhája, frizurája van, csak dicsérjük meg!
Ez kicsinyes és úgysem lesz jobb kedve tőle, mert egy ilyen kis dolgot észrevettünk? Nem igaz! Érdeklődni kell a másik iránt és észrevenni az apróbb dolgokat, mert lehet épp ez fontos a számára (ami még önbizalmat is ad).

Vagy épp azért nem tesszük, mert irigyek vagyunk, nehogy jobban érezze magát a másik? Ez úgy, ahogy van butaság! Ezzel nem leszünk senki alattvalói. Csak bátran, hisz a szeretet maradjon meg legalább ebben a világban! Emberek vagyunk, szükségünk van egymásra és szükségünk is lesz. Mi adunk erőt egymásnak.

Igazából csak azért írtam, mert ma is találkoztam egy idős nénivel, akit elfelejtettek és szegényke tele volt érzelmekkel, jókkal és rosszakkal. Egy ember nem tud cipelni ennyi nehézséget! Valakivel meg kell beszélnie! Valakivel, aki törődik vele.

(A cikket beküldte: shiningbutterfly)

Hogyan lesz az emberből az, amivé válik? (II.)
Tulajdonképpen óriási szerencsém volt. A főnököm nagyon szerette a fiatalokat és maximálisan megbízott bennük. Bennem is, aki nem győztem titkolni, hogy úgy jöttem ki az iskolából, hogy nem tanultam meg a szakmát. Persze, hiszen mennyivel vonzóbb volt moziba, mint... »

Nyár
Mire elhervadtak az utolsó pipacsok is teljesen egyértelművé vált számomra, hogy ami elmúlt egyszer az nem lesz soha már olyan mint volt. A legnagyobb jóakart, és igyekvés mellett sem. Minden csupán illúzió, pillanatnyi szemfényvesztés, és hazugság. Néha megcsömörlök a sok hazugsától. »