Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ




Kategória: A psziché titkai

Küzdelmeink Angyalka után

Nemrég jelent meg a cikkem Zoé elvesztéséről. Rengeteg pozitív üzenetet és hozzászólást kaptunk. Köszönöm nektek. A történet nem ért véget, a folytatást is megosztom veletek most. Hátha lesz, aki erőt tud belőle meríteni.

A cikkem végén megjelent, hogy alapítványt csinálunk. Ez azóta hatalmas gellert kapott más irányba, remélem marad is ez.

Eddig a percig 350 ember csatlakozott ahhoz az oldalhoz, amit létrehoztunk, rengeteg SMA beteg, és rengeteg kívülálló is.

Zoéról könyv készül, és hihetetlen, hogy a mai világban elérhettük, hogy mellénk álljon egy ugyan nem jelentős , de igazi könyvkiadó, akik ráadásul a saját bevételüket is az SMAsok javára ajánlották fel.

Médiaharcba kezdtünk, már jelentek meg cikkek, és tv felvételekre is elindult az igény.
Sikerült összefogni a legjobb magyar orvosokkal, akik a tudásukkal támogatnak minket.

Annyi örömet, amit ezektől az emberektől kapok... nem tudom nekik viszonozni, és emiatt is talán egyre jobban érzem Zoé célját. A létezése célját.

A jelenlegi SMA betegekkel kapcsolatosan sikerült elérni, hogy a klinikai cégek komolyan vegyék az itthoniakat. Bár minden betegségnél így lenne. Bár mindenkinek lehetne segíteni.

De azért a fájdalom ott van. Kiírom magamból :

"Jó reggelt, hogy aludtál kicsim?"

"Jajj, Anya, hát te nem tudod, hogy nem alszom? Csak játszom, és játszom."

"Hogy bírod ki így Angyalkám?"

"Hát éppen így, hiszen Angyalka vagyok :) Nem is kell aludnom pont emiatt."

Mosolyogva rám néz, megsimogatja arcom, ekkor jövök rá, hogy mozogni látom.

"Ne csodálkozz, Anya, én meséltem neked, hogy a mennyországban minden más."

A szemeim könnyesek, ahogy lassan ráébredek, sokkal jobb helyen van, csak ittmaradva érezzük azt a kemény fájdalmat, amit a hiánya okoz.

Rám néz, ismét mosolyogva, de a szemében látszik, hogy valamin nagyon töri a fejét, valamit mondani szeretne.

" Mondd ki, Angyalka, mi bánt?"

" Én csak azt szeretném, Anya, ha szeretnél mindig."

" De hiszen szeretlek, Kicsi Kincsem, hogyne szeretnélek!"

"Akkor ne sírj, és ne azokkal foglalkozz, akik hátráltatnak, akik nem örülnek a könyvednek, csak húzzák vissza az életedet. Azokkal foglalkozz, akikért élsz! Apával, Dettivel, Velem, és a sok beteggel. Más nem számít úgysem. Láttam, hogy tegnap sírtál, mert nem mindenki örül annak, amit csinálsz. De ne ők érdekeljenek téged."

"Nehéz, de igazad van, Angyalka."

" Tudom anya. Tudod, onnan fentről mindent látok ám. Látom a sok bánatot, de látom a mosolyodat is. Olyankor én is boldog vagyok. De most mennem kell. Nem fogok eljönni, csak amikor szükséged lesz rám."

"Szükségem van Rád."

"Itt vagyok veled mindig, Anya, csak ti emberek olyan hamar elfelejtitek, hogy aki meghal, az még nem megy el. Akármikor rám gondolsz, érezhetsz."

Felébredek és tudom, hogy igaza van. Az Angyalkám okosabb, mint én. Okosabb, mint sok más ember.

Nálam biztosan.
(A cikket beküldte: LiZso)



Elmentél, mégis itt maradtál...
Drága nagymamám, aki oly sokat jelentett nekem, tavaly áprilisban meghalt. Hirtelen ment el, olyannyira, hogy talán a mai napig nem tudatosult bennem teljesen... Értékes ember volt, aki megérdemli, hogy tudjanak róla! Róla és neki szólnak az alábbi sorok! Nagyon hiányzik! »

"Hajó - hanemjó 2" avagy időutazók léteznek
Kezdődjék onnan a történet, hogy bizony volt nekem itt valaha egy cikkem, még réges-rég, ifjúságom tavaszillatú hajnalán. Kis szétszórt, örökké álmos cukrászlányka voltam annak idején, két szezonnal a hátam mögött egy utasszállító luxushajós cégnél. »




Minden jog fenntartva © 2022, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.