|
Kategória: Testünk, lelkünk dolgai Küzdelem az idővelMa különösen megfigyeltem az embereket munkába menet és elgondolkoztam azon, hogy mennyien küzdünk azzal, hogy beérjünk időben a munkahelyre, iskolába, bárhová. Két konkrét esetet hallottam/láttam, és ezen elgondolkodtam, gondoltam megosztom. Érdekelnének a vélemények is.Ma a villamoson egy anyuka összeveszett a kislányával, mert ő nem készült el időben és ezért késésben vannak. Nagyon sajnáltam a kislányt, láttam rajta, hogy tényleg igyekezett, csak mégsem úgy jött össze, ahogy szerette volna. Gyarló az ember és igen, jól esik még az a két perc az ágyban, vagy az az egy perc a zuhany alatt. Minek rohanni. A másik eset már a trolin volt, egy anya a három gyerekét viszi mindennap iskolába/óvodába. És megjegyezte, hogy késésben vannak, de hozzátette, nem baj. Ez is egy hozzáállás, és végül is jobb, mert nincs beleerőltetve a gyerekbe, hogy rohanjon. Komolyan nem értem, miért kell figyelni állandóan az órát és 1-2 percért levenni valakinek a fejét, mert elkésett. A suliból sosem késtem, még a főiskolán sem, talán még az előző két munkahelyemről sem késtem, csak a jelenlegibe nem tudok valamilyen oknál fogva beérni olykor-olykor. Biztos, hogy lelki eredetű oka van... Igazából nincs nekem bajom az idővel, csak azt nem szeretem, ha amikor kések úgy veszik, mintha valami égbekiáltó bűnt követtem volna el. Pedig nem is. Nagyon felgyorsult a világ, mindenki mindig mindenhová rohan, mindenki stresszes, és senkinek nincs ideje az apró szépségekkel foglalkozni, amik útközben adódhatnak. Én míg beérek sosem arra gondolok, hogy mit fogok csinálni a munkahelyemen, hanem szemlélődök, nézelődök, feltöltődök. Az embereknek sosincs idejük, mert már kiskorukban beléjük nevelik, hogy sietni kell. Persze, nem azt mondom, hogy órákig kell készülődni, hanem kényelmesen, nyugodtan. Nagyban befolyásolja az emberek napját, hogyan indul a reggel. Legalábbis nekem mindenképpen. Érdekelne a kedves olvasók véleménye: Ti hogyan álltok az idővel? (A cikket beküldte: Héris)
|