Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

Kötelező karácsony...

Elmúltak az ünnepek. Van, aki sajnálkozik, van olyan is, aki megkönnyebbülten sóhajt fel: - "Végre vége..." Az interneten olyan őszinték az emberek, bátrabban vállalják a gondolataikat, nem kell műmosoly mögé rejteni, amit gondolnak.

Gyerekoromra visszaemlékezvén, nagyon sok minden megváltozott mostanra a karácsonyi ünnepkör körül, nem éppen előnyére, talán csak a jólét növekedett a régi időkhöz képest, minden más rosszabb lett.

Ahogy olvasom az internetet, sokan őszintébbek, mint a való életben. Épp csak túl akarnak lenni rajta. Legszívesebben kihagynák, átugranák ezeket a napokat, csakhogy a "kötelezőség" nem engedi. Ki kötelez? A család, a gyerek, a szokások...

"Még megszólnak a rokonok..." - gondolja valaki, aki legszívesebben átaludná bejgli és fa nélkül ezt a pár napot.

"Jönnek a gyerekeim, muszáj..." - mondja az idős néni, aki 5 napot robotol a takarítással, főzéssel, hogy abban az elröppenő 2 órában, amíg a gyerekei nála időznek, minden tiszta legyen és tömve legyen az asztal.

Muszáj ezt? Tényleg?
Nem vagyunk túl bátrak. Nem mondjuk a rokonoknak, hogy ne jöjjenek, vagy nem mondjuk, hogy csak pogácsa lesz és nem ötféle töltött kifli, meg kalács, ilyen-olyan sültek és francia saláta. A spájzban sem fog végszükség esetére lapulni a töltött káposzta 20 literes fazékban...

Az embereket elnézve, pont az hiányzik a karácsonyból, aminek a lényegét kéne adnia: megbékélés, nyugalom, pihenés. Ami van helyette: egymás taposága a boltokban, ételek felhalmozása, nagytakarítások, külcsínek, a belbecs helyett.
Kevés nevető arcot láttam az utolsó napokban az utcákon. Mindenki rohant, csomagokkal a hóna alatt, vagy álldogált kedvetlenül a polcok előtt, a bőség zavarában már nehéz olyan ajándékot adni, ami "ül". De adni muszáj. Itt tartunk. Muszáj.
Ez a muszáj az, ami elront mindent.
Muszáj takarítani, muszáj főzni, muszáj halat enni, muszáj ajándékot adni, muszáj a rokonokkal jópofizni, ilyenkor azt is el kell viselnünk, akit az év többi részében ki nem állhatunk és ha tehetjük, messze elkerüljük...

Tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk be: képmutató ünnep ez a karácsony.
Még akkor is, ha minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a családunknak boldog legyen, néha a felesleges dolgokra (takarítás, sütés-főzés, rokonok vendéglátása) sokkal több időt szánunk, mint a lényegesekre (gyertyafényben nyugodtan forralt bort kortyolgatni a szűk családdal, vagy a kapott társasjáték kipróbálása a gyerekkel)...

Na, majd jövőre másként lesz... Jó lesz újévi fogadalomnak! ;)
(A cikket beküldte: _telihold_)



Bátorság próbája, avagy Hellinger terápiáról másodszor…
Valamikor tavasszal már olvastam a honlapon néhány gondolatot és információt a „Hellinger”- féle családállítás módszeréről.A cikk megjelenése után a fórumban (vagy privát levelezésben) többször is elhangzott a kérdés, miként is néz ki egy ilyen állítás... »

Még várok rá... II.
A "Még várok rá..." című cikkem folytatása. Nem gondoltam volna, hogy egyszer szóba állunk még egymással, de ahhoz képest egész jól alakulnak ismét a dolgok. Ez a folyt. köv. olyan gyorsan jött, mint az őszi vég. Mintha tavaszodna, és jönne a bezsongás... Nem... »




Minden jog fenntartva © 2023, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.