|
Kategória: Testünk, lelkünk dolgai Kötelező karácsony...Elmúltak az ünnepek. Van, aki sajnálkozik, van olyan is, aki megkönnyebbülten sóhajt fel: - "Végre vége..." Az interneten olyan őszinték az emberek, bátrabban vállalják a gondolataikat, nem kell műmosoly mögé rejteni, amit gondolnak.Ahogy olvasom az internetet, sokan őszintébbek, mint a való életben. Épp csak túl akarnak lenni rajta. Legszívesebben kihagynák, átugranák ezeket a napokat, csakhogy a "kötelezőség" nem engedi. Ki kötelez? A család, a gyerek, a szokások... "Még megszólnak a rokonok..." - gondolja valaki, aki legszívesebben átaludná bejgli és fa nélkül ezt a pár napot. "Jönnek a gyerekeim, muszáj..." - mondja az idős néni, aki 5 napot robotol a takarítással, főzéssel, hogy abban az elröppenő 2 órában, amíg a gyerekei nála időznek, minden tiszta legyen és tömve legyen az asztal. Muszáj ezt? Tényleg? Nem vagyunk túl bátrak. Nem mondjuk a rokonoknak, hogy ne jöjjenek, vagy nem mondjuk, hogy csak pogácsa lesz és nem ötféle töltött kifli, meg kalács, ilyen-olyan sültek és francia saláta. A spájzban sem fog végszükség esetére lapulni a töltött káposzta 20 literes fazékban... Az embereket elnézve, pont az hiányzik a karácsonyból, aminek a lényegét kéne adnia: megbékélés, nyugalom, pihenés. Ami van helyette: egymás taposága a boltokban, ételek felhalmozása, nagytakarítások, külcsínek, a belbecs helyett. Kevés nevető arcot láttam az utolsó napokban az utcákon. Mindenki rohant, csomagokkal a hóna alatt, vagy álldogált kedvetlenül a polcok előtt, a bőség zavarában már nehéz olyan ajándékot adni, ami "ül". De adni muszáj. Itt tartunk. Muszáj. Ez a muszáj az, ami elront mindent. Muszáj takarítani, muszáj főzni, muszáj halat enni, muszáj ajándékot adni, muszáj a rokonokkal jópofizni, ilyenkor azt is el kell viselnünk, akit az év többi részében ki nem állhatunk és ha tehetjük, messze elkerüljük... Tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk be: képmutató ünnep ez a karácsony. Még akkor is, ha minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a családunknak boldog legyen, néha a felesleges dolgokra (takarítás, sütés-főzés, rokonok vendéglátása) sokkal több időt szánunk, mint a lényegesekre (gyertyafényben nyugodtan forralt bort kortyolgatni a szűk családdal, vagy a kapott társasjáték kipróbálása a gyerekkel)... Na, majd jövőre másként lesz... Jó lesz újévi fogadalomnak! ;) (A cikket beküldte: _telihold_)
|