Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

Köszönöm, jól vagyok!

Legelső írásom óta nem sok idő telt el. Még mindig 21 éves vagyok, de az életem olyan fordulatot vett, amire nem számítottam. Merek, és tudok is hinni. Minden értelmet nyert. Célokat tűztem ki, és teszek is értük, hogy megvalósítsam őket. Úgy érzem, van erőm leküzdeni minden nehézséget, sőt. Várom is a következő akadályokat.

Amikor írtam ide valami olyasmi címmel, hogy: "Kiben van a hiba?", nagyon jól esett leírni a bánatom. A többiek hozzászólásait, akár jól esett, akár nem, jó volt elolvasni. Mindent átgondoltam, forgattam a véleményeiteket a fejemben. A főiskolát, ahol nem éppen szereztem szép élményeket, otthagytam. Sokak szerint valószínűleg ez csak "menekülés", de én nem bánom, mert elkezdtem valami mást.

Beiratkoztam egy szakácstanfolyamra. Jó döntés volt, sőt duplán jó döntés, mert szerb nyelven csinálom végig. Szerbiában élek, muszáj gyakorolnom a nyelvet. Úgy érzem, nagyon jól haladok, sok dolgot megtanultam már. Jövő héten megyek át egy másik helyre gyakorlatra, és egy új munkalehetőség is kilátásban van. A helyzet az, hogy nem vagyok egyedül. Amikor a szomorú történetet írtam, akkor volt egy kezdődő kapcsolatom. Egész életünkben kerülgettük egymást, az általános sulit ugyanabban a suliban fejeztük be. A másik utcán laktak mindig, szóval egy véletlen pillanatban még össze is futhattam volna vele. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kritikák és az önerőm segített máshogy látni a dolgokat. Ő segített a legtöbbet. Mintha csak egy angyal lenne, akit küldtek nekem. Eljegyeztük egymást, összeköltöztünk és közös jövőt tervezünk. Valóban gyors volt egy kicsit, sőt nagyon, voltak is nehézségek, de sikeresen vettük az akadályokat.

Azért írok most, mert jól esik visszagondolni arra, hogy mennyit fejlődtem. Sok dologhoz kedvet kaptam, úgymond kinyílt a világ. Értékelem amim van, és igyekszem a legjobbat adni magamból.
Nagyon nehéz volt kizárnom a negatív gondolatokat, főleg hogy olyan környezetben nőttem fel, ami totál negatív volt. A szüleim, főleg anyám csak a rosszra gondol, mindenben a rosszat látja meg legelőször. Ennek ellenére mondhatom, hogy többé-kevésbé kizártam a negatív gondolataimat. Megnéztem a Titok című filmet, talán ez volt rám a legnagyobb hatással. Először majdnem nem is néztem meg, mert elolvastam a hozzászólásokat. Sok ember lefikázta, de én olyan kis szerencsétlennek éreztem magam, hogy rám azonnal hatott, úgyhogy elkezdtem hinni.

Nem kérdezte senki, de köszönöm, jól vagyok! :)
(A cikket beküldte: Melapeno)



Szeressük önmagunkat!
Mindennél fontosabb az egészségünk! Mert ha betegek vagyunk, akkor az senkinek sem jó. Ha fúj a szél, öltözzünk fel melegen, de ha meleg van, gondoskodjunk a megfelelő folyadék bevitelről és a hűtésünkről. Nem lehet minden kis panasszal orvoshoz szaladni, mert elhajt bennünket. »

A boldogsághoz nem kell pénz
Én ezt már nagyon rég tudom. Nem is volt soha, épp csak annyi, hogy megéljünk, sokszor még annyi se. Az anyagiak hullámoznak, hol van, hol nincs. Mi mégis mindig túléljük. És ami a legfontosabb: van valamink, amihez nem is kell pénz. És ez a szeretet. »




Minden jog fenntartva © 2020, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.