|
Kategória: Testünk, lelkünk dolgai Köszönöm, jól vagyok!Legelső írásom óta nem sok idő telt el. Még mindig 21 éves vagyok, de az életem olyan fordulatot vett, amire nem számítottam. Merek, és tudok is hinni. Minden értelmet nyert. Célokat tűztem ki, és teszek is értük, hogy megvalósítsam őket. Úgy érzem, van erőm leküzdeni minden nehézséget, sőt. Várom is a következő akadályokat.Beiratkoztam egy szakácstanfolyamra. Jó döntés volt, sőt duplán jó döntés, mert szerb nyelven csinálom végig. Szerbiában élek, muszáj gyakorolnom a nyelvet. Úgy érzem, nagyon jól haladok, sok dolgot megtanultam már. Jövő héten megyek át egy másik helyre gyakorlatra, és egy új munkalehetőség is kilátásban van. A helyzet az, hogy nem vagyok egyedül. Amikor a szomorú történetet írtam, akkor volt egy kezdődő kapcsolatom. Egész életünkben kerülgettük egymást, az általános sulit ugyanabban a suliban fejeztük be. A másik utcán laktak mindig, szóval egy véletlen pillanatban még össze is futhattam volna vele. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kritikák és az önerőm segített máshogy látni a dolgokat. Ő segített a legtöbbet. Mintha csak egy angyal lenne, akit küldtek nekem. Eljegyeztük egymást, összeköltöztünk és közös jövőt tervezünk. Valóban gyors volt egy kicsit, sőt nagyon, voltak is nehézségek, de sikeresen vettük az akadályokat. Azért írok most, mert jól esik visszagondolni arra, hogy mennyit fejlődtem. Sok dologhoz kedvet kaptam, úgymond kinyílt a világ. Értékelem amim van, és igyekszem a legjobbat adni magamból. Nagyon nehéz volt kizárnom a negatív gondolatokat, főleg hogy olyan környezetben nőttem fel, ami totál negatív volt. A szüleim, főleg anyám csak a rosszra gondol, mindenben a rosszat látja meg legelőször. Ennek ellenére mondhatom, hogy többé-kevésbé kizártam a negatív gondolataimat. Megnéztem a Titok című filmet, talán ez volt rám a legnagyobb hatással. Először majdnem nem is néztem meg, mert elolvastam a hozzászólásokat. Sok ember lefikázta, de én olyan kis szerencsétlennek éreztem magam, hogy rám azonnal hatott, úgyhogy elkezdtem hinni. Nem kérdezte senki, de köszönöm, jól vagyok! :) (A cikket beküldte: Melapeno)
|