Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Szerelem

Jobbat érdemlünk, mint hisszük!

Évek távlatából könnyebb megítélni, mi a jó, mi a rossz döntés. Most rád bízom kedves olvasó, hogy légy a bírám. Bár a sorsom már (valószínűleg) jó vágányra terelődött, néha visszanéz az ember a múltba, hogy hogyan alakult ez így..
Azon szerencsés emberek közé tartozom, aki kétszer élhette át a szerelmet..


Én 17, ő 18 éves volt, mikor összekerültünk. Barátokból szerelmesek lettünk. 3 évig mintapár voltunk a szó szoros értelmében. Sorsfordító volt a 21. életévünk. Meghibbantunk, ha mondhatom így..
Terhes lettem gyógyszer mellett, ami nem sok jót ígér egy babának. Emellett egy fillérünk sem volt, még suliba jártunk mindketten. Nagy nehezen az abortusz mellett döntöttünk, pedig egyikünk sem volt híve..
Ott volt mellettem, segített ahol csak tudott az előkészületekben. Mikor eljött a nap, elvitt, és 4 órát bent feküdtem a műtét előtt. Ő néha benézett rám, de nem fogta a hely. Nem hibáztattam. Szólt, hogy csörögjek rá, ha bevisznek a műtőbe, és már jön is. (Később mondta az anyukája, hogy mint egy kisgyerek úgy sírt, mert előttem erősnek akarta mutatni magát. Nem akart még nagyobb fájdalmat okozni nekem.)
Ott volt, mikor kitoltak. Ezután végig mellettem volt. Elég nehezen lábadoztam, ő segített.
Alig egy hónap múlva megcsalt!
Mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá! Megbocsájtottam. Legalábbis azt hittem, hogy meg tudok, de nem ment. Nemsokkal ezután én csaltam meg. Kész cirkusz volt! Ő is megbocsájtott. Legalábbis azt hitte.
Az abortusz, egy gyerek elvesztése olyan nagy fájdalommal járt, hogy nem bírtuk elviselni. Még így sem, hogy mi döntöttünk így. 1 évig se együtt, se külön nem tudtunk lenni.
Én vetettem véget ennek. Elegem lett. Olyan jó barátok voltunk a kapcsolatunk alatt, hogy mindent tudtunk egymásról. Szó szerint egymás legjobb barátja voltunk. Tudtam, hogy nem találok még egy olyat mint ő, de rájöttem, hogy nem is kell. Ez nem működött. Akkor miért kellene nekem olyan, mint ő? Bár a barátsága még most is hiányzik, megtanultam/megtanítottak nélküle élni.
Igen! Két hónappal a szakításunk után rátaláltam a mostani páromra, az én kicsi szívemre...
Sok türelemmel mellettem állt, segített leszokni a függőségemről, és már 4 éve a bizalmamat és a szeretetemet élvezi..
A két kapcsolat össze sem hasonlítható. A volt párom már csak úgy hiányzik, mint a legjobb barátom. Én is hiányzom neki, többször is a tudomásomra adta. Próbált újra kapcsolatot kezdeményezni, de a párom szeretete erőt adott ahhoz, hogy ezt visszautasítsam. Már nem függök tőle.
A párom mindenről tud vele kapcsolatban az első perctől kezdve, és így fogadott el. Úgy voltam vele, hogy ha nem kellek így, akkor még a legelején derüljön ki.. A kapcsolatunk nem tökéletes, de két lábbal a földön járva tudjuk, hogy ilyen nem is létezik.
Azóta van egy picike házikónk, nagy reményekkel, bár még pénzünk nincs, hogy benne tudjunk lakni, de hatalmas terveink vannak, és a mai világban már egy icipici kis házikó is hatalmas ugrás.. 1-2 éven belül szeretnénk összeházasodni, és jöhetnek a lurkók is..
..Happy end?!
(A cikket beküldte: timmy84)



Vajon mitől függ boldogságunk?
Vajon mitől függ boldogságunk? - tesszük fel a kérdést nap - mint nap magunknak vagy akár barátainknak, ismerőseinknek. Születésünktől kezdve haladunk a nekünk kijelölt útvonalon, vagy az évek során saját magunk alakítjuk sorsunkat? »

Vipassana meditáció abszolút kezdőknek
Ezt a cikket egyfajta „gyorstalpalónak” szánom mindazoknak, akik szeretnének megismerkedni ezzel a meditációs formával és szeretnék „alapszinten” kipróbálni több tízoldalas írások vagy éppen teljes könyvek elolvasása, illetve többnapos... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.