Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ




Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

Gondoljunk rájuk!

Karácsony.... Készülődünk, tervezünk. Időnket leköti a vásárlás, sütés, főzés. Teljesen elanyagiasodott a világunk. Megfeledkezünk az igazi értékekről, arról, amiről a karácsonynak igazán szólnia kellene. Közben sokszor elmegyünk amellett, amire igazán jobban figyelhetnénk.

Ha egész évben sem találkozunk szeretteink egy részével, karácsonykor mégis igyekszünk legalább egy - most divatos - sms-sel, e-maillel boldog karácsonyt kívánni. Bizony sokszor megfeledkezünk azokról is akik közvetlenül a közelünkben élnek. Ilyenek azok az idős emberek, akiknek teljesen magányosan telnek napjaik. Sok idős emberre egész esztendőben csak a szociális gondozó vagy az orvos nyitja rá az ajtót. Sajnos vannak olyanok, akiknek nincs közeli hozzátartozójuk, de szép számmal akad olyan, akinek a családja egy városban él velük, de feléje sem néznek.
- Nincs idő! - mondogatják, én pedig nem hiszem el.
Ilyen alkalmakkor mindig a nagymamámra gondolok. Ő 82 éves és minden nap az ablaknál ül és várja, hogy mikor megyek már:) Mikor leteszem a biciklimet, már integet:) Minden nap beszaladok hozzá. Úgy megyek haza, hogy őt már meglátogattam. Mondja, hogy nem muszáj minden nap mennem. Én viszont nem tudnék nyugodtan aludni, ha nem látnám kedves arcát. Drága öreg kezei annyit dolgoztak értem és a családunkért, hogy ez a legkevesebb amit érte tehetek. Ez nem teher. Sőt!
Miért érzi sok ember úgy, hogy az idős emberekre nincs szüksége a világnak? Nem jut eszükbe, hogy nekik is kell egy jó szó, egy simítás, egy mosoly? Annyi jót és szépet tud adni egy nagypapa, nagymama. Sokszor hallottam már, hogy csak addig kell az ember amíg segíteni tud a másikon. Mikor ő szorul segítségre, már nem kell senkinek... Talán igaz ez a mondás... Nekem még mindkét mamám él. Az egyik szociális otthonban van, mert 24 órás felügyeletre szorul. Mikor gyerekek voltunk, keveset foglalkozott velünk, mégsem tudnék rá haragudni. Még 3 élő gyermeke van és rendszeresen látogatják. Közülük egyik az édesapám. Mi unokák szintén nem feledkezünk meg róla. Ez a rendszeresség heti több alkalmat jelent. Otthon nem tudnánk úgy gondoskodni róla, hogy fizikálisan semmiben ne szenvedjen hiányt, viszont a lelkét ápoljuk.
Gondolkodjunk el ezeken! De ne csak karácsonykor, hanem az esztendő minden napján. Ezt a cikket olvasva, remélem megmozdul az olvasókban valami.
A képen a nagymamám egy unokájával és a két dédivel.
(A cikket beküldte: kattyus)



Barátság: érdekből kötődő kompromisszumok sorozata
Amíg kislány voltam, azt hittem, hogy létezik olyan igazi barátság, amely a regényekben, filmekben átszövi a történeteket, amelyek egy életre szólnak. A fejemben él még az az idealizált kép, amikor barátnők önfeledten élik mindennapjaikat, megosztják egymással... »

Csudaszép Valentin est?
6 év házasság után milyen is a Valentin nap? Tanulságos és szánalmas, de mindenképp olvasmányos cikk. Bárhol úgy dönthetsz, hogy abbahagyod, de ha már erre a cikkre kattintottál, biztosan nem véletlen. »




Minden jog fenntartva © 2022, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.