Kategória: A psziché titkai

Game over

Balázs egy kis magyar faluban született, mondhatni a "rendszerváltás" idején. Már nem ismerte és nem ismerhette az ún. "átkos"-t.
Ugyanúgy nevelkedett, mint egy átlagos magyar kisgyerek, iskolába járt. Na, nem a végleg pusztulóban lévő omladozó falusi iskolába, szorgalmasan dolgozó szülei a városi iskolába íratták, ahol angolul is tanulhatott.

Balázs tanult is szépen, többet is, mint kellett volna, mert a fiúk sokat kimaradoztak, elmentek sörözni, táncolni, de inkább lötyögni, mint a fiatalok általában.
Balázs tehetséges gyerek volt, szinte mindenből jelesre állt, és nem is tanult sokat, mert - mint a tanárai mondták - az agya, mint a szivacs.
Anyja, apja büszke is volt rá. Megvettek neki mindent, amit csak sikerült összespórolni, úgyhogy már alig beszélgettek, mert Balázs otthon is a számítógépet bűvölte. Már kisebb gyerekkorában is sok filmet nézett, szerette a filmeket, főleg a krimiket, a horrorfilmeket, szinte ezeken nőtt fel. A gépen a lövöldözős játékok voltak a kedvencei.
Akadtak hamarosan barátai is, akik éppúgy ezeket a játékokat szerették. Néha-néha megnéztek egy meccset, de utána buli volt ezerrel. Ittak, néha füveztek, mert miért ne?!
Úgy gondolták ebből semmi baj nem lehet.

Amikor leérettségizett, könnyen bejutott az egyetemre is, felköltözött a fővárosba. Féltették is szülei a sok új dologtól és nem véletlenül.
Hamarosan "megtanulta", hogy a diákok nem igazán a tanulás kedvéért járnak egyetemre. Egyre többet járt el velük bulizni, mozizni, biliárdozni. A jegyein is kezdett meglátszani, hogy nem igazán a tanulás, ami leköti.
Egy ilyen jól sikerült buli után, ahol "véletlenül" drogot tettek az italába, felesküdtek, hogy megleckéztetik a kémiaprofesszorukat. Tanítási nap volt, folytak a hallgatói órák, sok hiányzó diák ellenére is. Balázs csak ment, mert hívták és mert már nem is igazán tudta, hol van és mit csinál. Hogy, hogy nem, fegyverek is előkerültek a ládafiából. Üvöltve rontottak be a folyosókra és azt ordították, küldjétek ki Géza bát, majd most ő felel.
A többi diák halálra rémülve látta a gépfegyverekkel hadonászó fiúkat és próbáltak menedéket keresni, mivel aki a kijárat felé indult, azonnal lelőtték.

Balázs - mint egy robot - tette, amit a többiek, egész addig, míg egy gellert kapott golyó mellbe nem találta.
MÉG EGY ÉLETED VAN - hallotta a gép hangját,
aztán a nagy, néma csend
és még egyszer a hang: GAME OVER.

(A cikket beküldte: joanna51)

Már megint hétfő :(
Ki ne utálná a hétfő reggeleket, amikor a hétvége után rádöbben az ember, hogy újra be kell mennie dolgozni, újra 5 napnak kell eltelnie ahhoz, hogy jó sokáig durmolhasson reggel az ágyában és egyébként is... ezernyi meló vár rá és olyan messze van még a péntek... »

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek
Mostanság, gondolom, mint minden embernek, jól összejöttek a dolgaim. Életem ezidáig sem volt fenékig tejfel, de most jött el az ideje, hogy ha nem lépek valószínű vége mindennek. Nem tudom elmondani senkinek, mert nincsen senki aki meghallgatna elfogytak a... »