Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: A psziché titkai

Emberismeret

Még egy kis pszichológia alapfokon...

Emberismeret - társismeret

Megismerhető-e a másik ember?

A megismerés nagymértékben függ attól mennyire akarjuk valóban megismerni a másikat, és attól is, hogy a másik mennyire engedi ezt a megismerést.
A személyes kapcsolatokban egyre jobban bepillantást nyer az ember partnere élményvilágába, megismeri viselkedését annak okozóit, mozgatórugóit, eközben fokozódik beleélő képessége, azaz empátiája.

Az empátia:
Az a képesség, hogy a másik emberrel való közvetlen, személyes kapcsolatban beleéljük magunkat a másik lelkiállapotába, ennek nyomán megérezzük és megértsük a másik érzelmeit, indítékait, törekvéseit.
Az empátia már a kapcsolat kezdetén megkezdi működését, sokan már itt nehézségekbe ütköznek, mert képtelenek figyelni a másikra, hiszen figyelem és érdeklődés nélkül a megértés nem jöhet létre. Az empátia függ az emberek között kialakult kapcsolat jellegétől, és az empátiát átélni akaró ember szándékától. Feltétele a közvetlen kapcsolat, mely a beszédben és a beszédet kísérő metakommunikációban rejlik.

A személyészlelés, az első benyomás:
Az empátiás megértés csak ritkán jellemzője kapcsolatainknak. A valóság megismerése során a külvilág tárgyai, jelenségei ingereket küldenek felénk, amelyeket érzékszerveinkkel felfogunk és agyunkban feldolgozunk. Ez a folyamat az észlelés. Ugyanez zajlik le a személyek esetében, ezt a jelenséget személyészlelésnek nevezzük. Minél gyakrabban tapasztaljuk egy személy viselkedését, annál pontosabb képet alakítunk róla, viszont igen kevés jellemzőből messzemenő következtetést vonunk le.
Hogyan alakul ki az első benyomás? A megfigyelt jellemzőkből következtetéssel jutunk el más jellemzők megállapításáig. Ezek a folyamatok tudattalanul zajlanak le bennünk. Saját magunkkal és másokkal kapcsolatos előző tapasztalataink alapján bizonyos külső jegyekhez belső tulajdonságokat rendelünk. Az első benyomás befolyásolja a későbbi információk értelmezését is, bár ez az első benyomás nagyon félrevezető lehet.

Kategorizálás:
Az észlelésnél az embereket csoportokba soroljuk, kategorizáljuk ez az első lépés (férfi, nő, fiatal, öreg, kövér, sovány stb.) A csoportba sorolás alapja gyakorta túlzás, néhány észlelt jellemzőt felnagyítunk, ez alapján besoroljuk az embereket egy bizonyos kategóriába, majd a csoport többi jellemzőit „rájuk húzzuk”. Az egyes csoportokról alkotott, túlzáson alapuló, leegyszerűsített képzeteinket sztereotípiának nevezzük. A kategorizálás ideig-óráig segíthet az emberek közti eligazodásban, de messze alatta marad az egyéni megítélésnek. A legveszélyesebb akkor, ha másoktól átvett vélekedésen alapul.

Az attitűd - beállítódás:
Tartós viszonyulási mód tárgyak, helyzetek, személyek iránt amely tapasztalatokon keresztül szerveződik, s amely irányító hatást gyakorol az egyénnek e tárgyakkal, helyzetekkel, illetve személyekkel kapcsolatos reagálására.

Az attitűdnek három oldala van:
Értelmi (vélemény, értékelés tárgyakról, helyzetekről)
Érzelmi (gyűlölet, utálat, rajongás, stb.)
Cselekvés (viszonyulást, reakciókészséget határoz meg)
Az attitűdöknek általában egységes, összefüggő rendszere alakul ki, az értelmi és érzelmi rész között egyensúlyra törekszünk. A kialakult attitűd nem zárja ki az újabb ismereteket, de általában védekezik az érzelmi jellegnek ellentmondó információk ellen. Pl: Arról a diákról akit a tanár szeret, akkor sem hiszi el, hogy csal, ha a szeme láttára teszi, mentegetni kezdi, nehogy az érzelmi attitűd megváltozzon, tehát a mentegetés nem a diáknak szól, hanem az attitűdnek.


Forrás: Keményné Dr. Pálffy Katalin: Bevezetés a pszichológiába
(A cikket beküldte: Jay)



Amíg élek, remélek!
Pár hónappal ezelőtt akár sikertörténetként is megírhattam volna cikkemet, de mint tudjuk, az élet kiszámíthatatlan és akkor gördíti elénk a legnagyobb akadályokat, amikor legkevésbé számítunk rá. Így történt ez most is, mint oly sokszor már. »

Még várok rá... II.
A "Még várok rá..." című cikkem folytatása. Nem gondoltam volna, hogy egyszer szóba állunk még egymással, de ahhoz képest egész jól alakulnak ismét a dolgok. Ez a folyt. köv. olyan gyorsan jött, mint az őszi vég. Mintha tavaszodna, és jönne a bezsongás... Nem... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.