Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

Beszélsz "táj"-ul ? ( azaz iromba tyutyu, csóré külbécs és a többiek...)

...kicsi ország Magyarország… de ahhoz viszont elég nagy, hogy könnyedén belefussunk hazánkbelivel egy olyan diskurzusba melynek során kérdőjelek garmadája villódzik szemünk előtt sikítva kiáltva, hogy -ezmegmirőlbeszélittnekem?...
Nnnna, ennek mentem most egy kicsit elébe!


A téma az utcán hever….valóban! és mondják azt is, hogy kicsi ország Magyarország… de ahhoz viszont elég nagy, hogy könnyedén belefussunk hazánkbelivel egy olyan diskurzusba melynek során kérdőjelek garmadája villódzik szemünk előtt sikítva, hogy -ezmegmirőlbeszélittnekem?

Manapság ugyanis igen ritka, hogy egy település lakosságának nagyobb hányadát alkotják a tőzsgyökeresek, egyre több a –paksiasan szólva- „gyüttment”. A szerelemnek, munkának, bölcsülési vágynak köszönhetően az én barátaim egy része is elkerült az ország másik felébe, és az ország másik fele is termett számomra új kapcsolatokat. A korábbi közösségekből kiszakadt emberkék pedig batyujukban magukkal visznek mindent, mit addig megtanultak. A „tanítók” (család, barátok, tágabb közösség) viszont mindenhol, településenként és régiónként másképp „oktatnak”, ez a változatosság pedig könnyen tetten érhető szavainkban.

Hogy felvetésemet méltón alátámogassam, papírt és tollat ragadva górcső alá vettem minden diskurzust, mit ismerőseimmel folytattam mind élőszóban, mind pedig billentyűzet segítségével (hiszen van köztük is gyüttment szépszámmal). Kaptam így tarsolyomba szedresi, bölcskei, madocsai, pesti, békéscsabai, váraljai, szegedi, pusztahencsei, dunaszentgyörgyi…. és még kitudjahonnanszármazó szavacskákat, s ezek közül a legvadabbakat összegyúrván a következő kis mese született:

Csóré külbécs –akit barátai kágyillónak vagy csurdé csigának is becéznek- egy reggel nagyon fityorosan ébredt. Lerúgta magáról a lazsnyakot (mit sokan pónnyusként tartanak számon), és lemászott a lakhelyéül szolgáló bizserefáról. Minekutána kinyújtóztatta elgémberegett tagjait a tányericához érvén jobbra sederedett, átkúszott a furik alatt (ami közvetlen a tombáchoz támasztatott s alatta számálatlan zagyik hevert) és célba vette a limányt. Ennek kétes tisztaságú vizében megmártózván egyre csak azon gondolkodott, hogy előző éjjel mekkora cuháré volt bögőcséknél és mily’nyekenyóka is volt az a kis csurdécsiga-lány akit a nenéje mutatott be néki. Megmosdott –gondosan magával hozta otthonábol a szapajt- oszten kiterült egy jobb sorsra érdemes, kihajított teás findzsa árnyékában. Nagy semmittevésében e pacuha külbécs megfeledkezett az óvatosságról így nagyhirtelen szembe találta magát iromba tyutyuval, aki épp a közelben szetetett.
Nosza ekkor lett ám nagy riadalom! Csóré külbécs világolt ahogy csak bírt arról, hogy biz nála sokkal ízletesebb étek a ress puttyangó vagy a tikmony és a makuka is….de ez a negyéhetős tyutyu tántoríthatatlan volt. Bekebelezte e belekete egyedet kinek emlékére az a kis bászli csurdécsiga-lány egy kacsalibrit ültetett a kompérföld által határolt szépemlékű limány mellé.

Namármost, he ezt nem én írom le akkor őszintén szólva fogalmam sincs, hogy csórét eszik-é vagy isszák, és iromba tyutyu egy felbőszült indián törzsfőnök, vagy pedig egy félelmetes fenevad. Kíváncsi lennék, hogy vannak ezzel mások, de hogy a játék tisztességes legyen, az alábbi kis szószedettel minden kíváncsiskodónak megfejthető e nem túl színvonalas történet, melynek bolondosságát éppen a tájszavak elegye adja.

csóré külbécs,kágyilló vagy csurdé csiga: meztelencsiga
fityoros: jókedvű,vidám
lazsnyak, pónnyus: durva szövésű pokróc
bizserefa: villanyoszlop
tányerica: napraforgó
furik : talicska
tombác: oszlop
limány: pocsolya,sár
cuháré: mulatozás
nyekenyóka: gyámoltalan
szapaj: szappan
findzsa: csésze,bögre
pacuha: rendetlen
szetet: csinál valamit,matat
iromba tyutyu: kendermagos tyúk
világol: hazudik,füllent
ress puttyangó: friss pöffeteg
tikmony: tojás
makuka: szotyi
belekete: kissé bolond
bászli : gyámoltalan
kacsalibri: hóvirág
kompér: krumpli

Fentieknek köszönhető talán, hogy jó egy hónapja gondolataimban a villanyoszlop már bizserefaként, a napraforgó tányericaként van jelen és könnyedén le irombatyutyuzok minden, az utamba kerülő baromfit….(miközben gyermekem néz rám értetlenül, hogy akkor az ő tyúkjai merre vannak?!)
(A cikket beküldte: matyi78)



Megváltozhatunk?
Gyermekkorunk emlékeit, mint láncra fűzött gyöngyszemeket egész életünkben viseljük. Bennünk van minden ajándék, karácsony, ölelés, puszi és kedvenc alvós babánk emléke is. De nem minden arany, ami fénylik! Annyiszor hallottuk már ezt és lehet, hogy kissé elcsépelt is, de minden esetre igaz! »

Pótemberek
Ezt a szót először az Elizabethtown című filmben hallottam először. Érdekesnek találtam, de átsiklottam rajta, mert jött még jobb is ebben a filmben. De most újra megnéztem és elgondolkodtam rajta, mi is az a pótember, és rájöttem, hogy én is az vagyok. »





Minden jog fenntartva © 2019, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.