Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

Az igaz barátság létezik?

Kisgyermekkorban sok-sok barátság születik, úgy gondoljuk sokáig, ez így is marad, ők lesznek a legfontosabbak a szülők, rokonok után, nincs akadály mi eltántoríthatna a többi pajtástól. Felnőtt fejjel persze már egész másképp gondolkodom...

A történetem nem hosszú, de lehet, elgondolkodtat, és talán ismerős is lehet egyeseknek a téma.
Még kicsik voltunk, igen sokan barátkoztunk, még talán középiskolában is köttetett néhány ismeretség, és persze párkapcsolatban is megismerkedik az ember a másik fél ismeretségi körével.
Mikor még fiatal, tanuló az ember gyereke azt gondoljuk ez az élet és nem fogunk a barátoktól elválni soha. Emlék könyvekbe írogatunk szépeket, meg ajándékozunk stb. ez a legszebb dolog a világon.
Nekem két gyermekkori, két iskolás és két felnőttkori "barátom" van/volt és azt hittem, így is marad.
Persze felnőttem és párom, majd a páromból férjem lett és jött a baba is.
A gyermekkori barátaim elmaradtak, az egyik bulizik a mai napig, így már nem fér bele az idejébe, hogy foglalkozzon velem, én már úgysem bulizok indok alatt. A másikat a párja nem engedi, nehogy máshova menjen. A középiskolás barátaim is szintén lekoptak, mert hát ha unatkoznak megtalálnak, de ha megy a buli, pasizás, le vagyok…
És a felnőttkori barátok, hmm, nemrég csalódtam nagyot az egyikben.
Eljött a kisfiával, már úgy voltam vele, végre egy rendes csaj, akivel tartjuk a kapcsolatot. A férjem a kisfiára szólt, mert hát a lányunk aludt és ne ébressze fel (de nem durván). Mondtam, menjünk ki a Tescoba szórakozunk, nézelődünk és nem kell csendben lennünk.
Bocsánatot kértem a férjem nevében is, biztosan ne legyen sértődés. Ajándékot is vettem a fiának az első szülinapjára.
El is ment haza, nem vette fel a telóját pár nap múlva, mikor hívtam. Kiírta az iwiwre az adatlapjára, hogy kerüljék az érdekemberek, mert nem taxi és hogy ne "ordítsanak" a fiával. És korábban kiírt véleményemet is törölte.
Ez kicsit hátba szúrás volt tőle, ennyit ért a barátság.
A másik baráttal beszélünk, de ha nem hívom vagy írok, ő se keres minket. Valahogy nem értem az embereket, nem érünk rá egymásra?
Többet ér a vagyon, és a büszkeség a másiknál? Nem vagyunk emberségesek már, és ez elszomorít.
Tudom, már a család a legfontosabb, de nincs fél óránk egy hónapban a másikra? Nem jó megbeszélni a szomorú dolgokat azzal, aki meghallgat és tanácsot ad?
Miért nincsenek már igaz barátok? És annyian mondták már, hogy a barátok idővel lekopnak, de miért? Így kell ennek lennie?
Köszönöm, hogy elolvastátok.
(A cikket beküldte: bettike2007)



"Lelkigyakorlat"
Templomlátogatásaim révén sokféle lelki épülést szolgáló „inger” ér. A plébános szívhez szóló prédikációi, lelkigyakorlatos misék az ünnepi előkészületekben, alkalmankénti beszélgetések a templomba járó testvérekkel… Idén már második... »

Viszontlátás I.
Karolin mélyen a gyertyafénybe merengett. Az apró kis mécses teljes egészében bevilágította kis garzon lakásának minden egyes zegzugát. Gondolatai egyre csak balul elsült kapcsolatai és nagy csalódásai felé terjengtek. Újra és újra lejátszotta maga előtt az... »




Minden jog fenntartva © 2024, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.