Kategória: A psziché titkai

Apám emlékére

Megállunk egy pillanatra és emlékezünk. Emlékezünk azokra, akik velünk utaztak életünk vonatán. De volt, ki felúton kiszállt, és magunkra hagyott idő előtt.
Apám, én rád emlékezem most és szívemben gyújtok gyertyát érted, ki velem voltál mindig.
Most lennél nyolcvan, és negyven is alig voltál.

Tinédzserként maradtam örökre egyedül lélekben, soha senki nem állt közelebb hozzám. Habár már én is elkerültem a hatvan évet.
De az önzetlen, feltétlen szeretet nem tért vissza az életembe, mert úgy szeretni, ahogy nekem is jó, csak te tudtál.
Megállok hát és emlékezem, milyen is volt, mikor nem számított rossz vagy épp jó vagyok, te úgy szerettél, ahogy csak egy apa tud.
Mindig velem voltál, a képed soha le nem került szobám faláról és elég volt csak rád néznem és te visszanéztél, fiatalon és biztatóan és már nem rettegtem annyira.

Várj reám, mert készülődöm egy jobb világba, nem sajnálom itt hagyni ezt a terrortól bűzlő világot. Egyedül őket féltem, a gyerekeimet és unokáimat, kérlek vigyázz rájuk, ahogy velem tetted!
Már leégtek a gyertyák és vége az ünnepnek, de te maradj mellettem.
Várom is, félek is itthagyni e földi létet, segíts nekem! Tudom, hogy hallassz és látsz.
Kérlek, jöjj elém!

(A cikket beküldte: joanna51)

Gyerekek a halálról
Szerintem nem könnyű a halálról beszélni – megtalálni a megfelelő szavakat, s meglehet, szavakra talán nincs is szükség az emlékezéshez. Halottak napján kedves gyermekhangokra lettem figyelmes. A rádióban arról kérdezték őket, voltak-e a szüleikkel a... »

A vágyak valóra válnak :)
"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk." Voltak... »