Kategória: A psziché titkai

Apám emlékére

Megállunk egy pillanatra és emlékezünk. Emlékezünk azokra, akik velünk utaztak életünk vonatán. De volt, ki felúton kiszállt, és magunkra hagyott idő előtt.
Apám, én rád emlékezem most és szívemben gyújtok gyertyát érted, ki velem voltál mindig.
Most lennél nyolcvan, és negyven is alig voltál.

Tinédzserként maradtam örökre egyedül lélekben, soha senki nem állt közelebb hozzám. Habár már én is elkerültem a hatvan évet.
De az önzetlen, feltétlen szeretet nem tért vissza az életembe, mert úgy szeretni, ahogy nekem is jó, csak te tudtál.
Megállok hát és emlékezem, milyen is volt, mikor nem számított rossz vagy épp jó vagyok, te úgy szerettél, ahogy csak egy apa tud.
Mindig velem voltál, a képed soha le nem került szobám faláról és elég volt csak rád néznem és te visszanéztél, fiatalon és biztatóan és már nem rettegtem annyira.

Várj reám, mert készülődöm egy jobb világba, nem sajnálom itt hagyni ezt a terrortól bűzlő világot. Egyedül őket féltem, a gyerekeimet és unokáimat, kérlek vigyázz rájuk, ahogy velem tetted!
Már leégtek a gyertyák és vége az ünnepnek, de te maradj mellettem.
Várom is, félek is itthagyni e földi létet, segíts nekem! Tudom, hogy hallassz és látsz.
Kérlek, jöjj elém!

(A cikket beküldte: joanna51)

Mi történik velünk emberek?
Alapjába véve én optimista embernek tartom magamat. Nagyon sok negatív dolog történt az életemben, de szerencsére én tanulok a saját és mások hibáiból. Jól tudok kijönni a legrosszabb dologból is ami velem történik és még is, mostanában padlón vagyok. El vagyok... »

Az elmúlás misztériuma
Csak egy búcsú. Az utolsó pillanatok. Az elmúlásról, a Halálról, kicsit másként..Úgy ahogyan Én látom. Célom a rövid kis cikkel, hogy hozzájáruljak azoknak a félelemmel teli falaknak a lerombolásához, melyek a Halált, az Elmúlást oly iszonyattal, tabuként elzárják. »