Kategória: A psziché titkai

Anyókám mesél

Emlékeim olykor reám törnek, s egyre gyakrabban történik meg velem mostanában.
Nagymamám létezése egész gyermekkorom fontos érzelmi kötődése, s e kötelék életem nagy ajándéka volt.
Oly jó felidézni a vissza nem térő pillanatokat, még akkor is, mikor fájóak.

Ajkáról jöttek halk szavú sóhajok... suttogta csendben, én lassan távozok.
Ne menj még, hiszen annyi mindent nem meséltél még el, - kértem őt csendben, ez volt a gyermeki csel.-
Rövid volt ez az élet, ne legyen még vége, - majd emlékezni szeretnék - kértem őt végtére...

- Mit meséljek néked? - kérdezte szűkülő szemmel, s én válaszoltam boldogan, - Tudod, azt... de olyan jó, gurulós kedvvel -.

Régen volt galambom, tán igaz sem volt talán, mikor a falusi boltba küldött el jó anyám. Hosszú volt az út, unalmas is talán, de kísérőim is akadtak, hűséges regrutám.
Volt nékünk hat libánk és egy gúnárunk... nem is volt puha tollban soha sem hiányunk.
Hízott kísérőim híven követtek, több órai volt a járás, mire haza is tereltek.
Gúnárom csak nyújtogatta hosszú nyakát... s ha valaki közelített, sziszegett a beste, szaladt az idő,osont mögöttünk már az este.
Falu népe nevetett, de én soha nem bántam, csak mosolyogtam csendesen... kannámmal kalimpáltam.

Úgy hívott mindenki: Libás Mariska... S mire hazaértem a tejjel, majdnem mind megittam.
Korholt drága anyám, de mégis mosolyra állt a szája, gondolta... tanulja meg a jány, milyen sors vár majd reája.

Anyókám a drága mire a meséjét lezárta, szemét lehunyta, édes álom tört reája.
Kendője elcsúszott, s én lehúztam fejéről... aludj csak, pihenj, időt nyertünk az estétől.
Néztem... csak néztem, s azon gondolkodtam, hogy mi légyen holnap, amivel újra szóval tartsam.

(Szűcs Helena)

(A cikket beküldte: ilike46)

Aggodalmaskodás helyett hit! - Hogyan tehetjük örömtelibbé a mindennapjainkat
Az emberi elmének van egy olyan ősrégi szokása, hogy problémákat gyárt megállás nélkül. Aggódunk amiatt, hogy mi fog történni másnap, aggódunk a pénz miatt, mi lesz, ha elfogy, aggódunk az elkövetkező vizsgák miatt, a kinézetünk miatt és ettől még ráadásul... »

Atlantiszi angyalok
Ez egy "lánc-féle", amiben elsőre nem igazán hittem. Aztán végigcsináltam. Tele volt meglepetéssel a következő pár nap. Néhány pillanatban azt gondoltam, hogy hagyom az egészet... Végül meggondoltam magam, és folytattam. »