Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: A psziché titkai

Anyókám mesél

Emlékeim olykor reám törnek, s egyre gyakrabban történik meg velem mostanában.
Nagymamám létezése egész gyermekkorom fontos érzelmi kötődése, s e kötelék életem nagy ajándéka volt.
Oly jó felidézni a vissza nem térő pillanatokat, még akkor is, mikor fájóak.


Ajkáról jöttek halk szavú sóhajok... suttogta csendben, én lassan távozok.
Ne menj még, hiszen annyi mindent nem meséltél még el, - kértem őt csendben, ez volt a gyermeki csel.-
Rövid volt ez az élet, ne legyen még vége, - majd emlékezni szeretnék - kértem őt végtére...

- Mit meséljek néked? - kérdezte szűkülő szemmel, s én válaszoltam boldogan, - Tudod, azt... de olyan jó, gurulós kedvvel -.

Régen volt galambom, tán igaz sem volt talán, mikor a falusi boltba küldött el jó anyám. Hosszú volt az út, unalmas is talán, de kísérőim is akadtak, hűséges regrutám.
Volt nékünk hat libánk és egy gúnárunk... nem is volt puha tollban soha sem hiányunk.
Hízott kísérőim híven követtek, több órai volt a járás, mire haza is tereltek.
Gúnárom csak nyújtogatta hosszú nyakát... s ha valaki közelített, sziszegett a beste, szaladt az idő,osont mögöttünk már az este.
Falu népe nevetett, de én soha nem bántam, csak mosolyogtam csendesen... kannámmal kalimpáltam.

Úgy hívott mindenki: Libás Mariska... S mire hazaértem a tejjel, majdnem mind megittam.
Korholt drága anyám, de mégis mosolyra állt a szája, gondolta... tanulja meg a jány, milyen sors vár majd reája.

Anyókám a drága mire a meséjét lezárta, szemét lehunyta, édes álom tört reája.
Kendője elcsúszott, s én lehúztam fejéről... aludj csak, pihenj, időt nyertünk az estétől.
Néztem... csak néztem, s azon gondolkodtam, hogy mi légyen holnap, amivel újra szóval tartsam.

(Szűcs Helena)
(A cikket beküldte: ilike46)



Magánnyal
Magánnyal. Nem elírtam. Tényleg nem magányosan, hanem személyesen a saját Magányommal történő találkozás mindennapjai ezek. Elmesélem, milyen, mikor találkozunk. Nap mint nap. Remélem nem sokan járnak ebben a cipőben. Én sem szeretem. De ezt választottam. »

Andi és a három angyal
Magam se venném komolyan, ha nem olyan egyértelműen történt volna meg velem ez az eset, mint ahogy. Sosem féltem attól, hogy majd megosztom a véleményeket egy-egy írásommal... inkább ezt tartom egészséges következménynek, de ez esetben magam, egy személyben is... »





Minden jog fenntartva © 2018, www.testunklelkunk.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) testunklelkunk.hu | WebMinute Kft.