Kategória: Testünk, lelkünk dolgai

A változás szele

Sokféle cikket olvastam. Volt, amellyel egyetértettem, volt, amellyel nem, volt, amely erőt adott, és volt, amely elgondolkodtatott... Úgy érzem, hogy itt az ideje, hogy a magam gondolatait és terveit összefoglaljam és megosszam veletek.

Nem akarok regényt írni, sem megváltani a világot, csak leírni, ami bennem kavarog, és ami engem arra késztetett, hogy változtassak a külsőmön és a gondolkodásomon.
Mióta az eszemet tudom, kövér vagyok, sok bántás és sértés ért, amiknek erősebbé kellett volna tenniük a lelkem, hisz ami nem öl meg, erősebbé tesz. De nem, még ma is el tudom magam bőgni azon, ha valaki azt mondja dagadt, vagy a súlyommal sérteget.
Tudom, hogy nem kéne foglalkoznom az ilyen emberekkel, hisz a saját szegénységi bizonyítványukat írják alá, és a saját hátrányosságaikat próbálják azzal elfedni, hogy másokat sértegetnek, de nincs olyan ember, akit nem lehetne megbántani.
Sajnálom, hogy a mai ember gondolkodása szerint az 50 kg felettiek már nem emberek, nyugodtan beléjük lehet rúgni. Meguntam 19 éves koromra azt, hogy mindig én voltam a szép lányok barátnője, a szegény duci lány, aki senkinek sem kell, vagy ha mégis tetszettem valakinek azt kaptam a fejemhez, hogy "Bocsi, csak akkor HA lefogysz...". Alig kapok magamra olyan ruhát, ami a koromhoz illő, mert ha már nem M-es a méreted és nem 36-os nadrágot hordasz, akkor húzz magadra zsákot.
Velem is mindig az volt, hogy majd holnap, akkor azután, ha akkor sem, akkor majd elsején. Végeztem ezzel, lassan három hete csinálom, és egyre erősebbnek érzem magam és egyre elszántabbnak, érzem, hogy változok, és erőt ad a továbbiakhoz.
Találkoztam olyan cikkel, amelyben a hölgy azt írta le, hogy azért fogyott le, mert megtalálta az igazit, és megakarja hódítani. Nem értek egyet vele egyes dolgokban, hisz miért másért akarunk változni, miért másoknak akarunk megfelelni? Önmagunk továbbra sem számít akkor.. Természetesen az én elhatározásom egyik fő oka is az volt, hogy megtaláljam a párom, és boldog legyek, de nem csak azért sanyargatom magam, hogy egy férfinak megfeleljek.
Lefogyok és meghódítom, megszeret, hisz vékonyan már esélyt ad arra, hogy megismerje a személyiségem, de semmi sem tart örökké, mi lesz ha vége?
Ha elhagy, újra zabálásba menekülök? Akkor hol van itt a gyökeres változás?
Itt lép a képbe az a fontos momentum, hogy önmagunkért cselekedjünk, hogy meg tudjuk őrizni azt, amiért hónapokig küzdöttünk.
Nem szívben, hanem az agyban kell eldönteni.

(A cikket beküldte: neversaydie)

Az Egyetlen Igazi
Természetesen mindenkit érdekel, hogy létezik e az a bizonyos nagy Ő. Valószínűleg a feltételezés, a szállóige nem véletlenül örvend ekkora népszerűségnek, hiszen nap, mint nap használjuk ... de miért? Igaz? »

Első komolyabb kapcsolatom vége?
A kapcsolatunk elején én jelentettem neki a vigaszt, amikor a barátnőjéről volt szó. Hozzám tudott menekülni, mikor nem bírta tovább vele otthon. És a vigaszt nyújtó barátból a barátnője lettem. Most így egy év elteltével talán ugyan az vár ránk, a mi... »