|
Kategória: Asztrológiai cikkek NaplóírásA problémák feldolgozásának egyik remek módja.Tíz-húsz év múlva igazi időutazást jelent fellapozni. Egy asztroelemzéshez vettem elő a 18 db, 15 éve gyűlő naplómat. Érdekes volt, és hasznos. Másnak is ajánlom a naplóírást. Erről az élményről szól cikkem. Át kellett tekintenem a múltamat, hogy megértsem és helyesebben éljem a jelenemet. Rendet akarok tenni kívül-belül magamban és felkészülni a Változásra, ami közeleg. Továbbá a jövőt is fürkészem, ezért egy csillagjóst is megbíztam elemzéssel. Neki szüksége volt a pontos születési dátumra, de ezzel nem szolgálhattam. Napokig fejtegettünk eseményeket, időponthoz kötve, mert a fontos eseményekből vissza lehet számolni a születési percet. Hogy hogyan, ne kérdezd. Nem tudom, de az asztrológus tudta, mert kiderítette. Ehhez azonban sok kérdésre volt szüksége a múltamból. Pl. 5 éves koromig milyen fájdalmas esemény volt az életemben? Emlékszem–e fulladásra, halál közeli élményre, stb. Nem tudtam a választ. Ki emlékszik ezekre? De amikor a közelebbi múltból kérdezett, akkor már könnyebb dolgom volt. Sok mindenre így sem emlékeztem - az ember hajlamos kitörölni bizonyos emlékeket az agyából, mert úgy könnyebb élnie. Első csók? Első szexuális élmény? Érettségi vagy diplomaosztás, bukás(ok), házasság…ezekre emlékszik az ember. De hogy mit mondott a "Kis Kati 2000 nyarán, mikor a mólón sétáltunk" az csak nekünk marad meg, ha leírjuk naplóba - hogy 10-20 év múlva csak mosolyogjunk rajta. 13 éves korom óta naplózok. Jó volt kiírni, ha valami bántott, de nem mertem elmondani senkinek. Jó volt, ha fel kellett dolgozni egy kudarcot, ha rájöttem valamire, ami nekem kincset ér, amikor az első kismacskát/kutyát megkaptam, amikor a kistestvér megszületett, amikor elköltöztünk vagy amikor szerelmes lettem valakibe. Sajnos csak 15 évre visszamenőleg vannak meg a naplók, majdnem 5 év hiányzik, mert volt, amiket kidobtam. Sajnos volt ilyen, mert olyan vicces volt 10 év után elolvasni a gyerekes gondolkodásomat, buta kis álmaimat, amik akkor fontosak voltak. Ma már tudom, egyetlen naplót sem szabadott volna kidobni. Egyáltalán: a múltra szükség van, akár a jelenre vagy jövőre. Most nagy szükségem volt a naplókra. Elővettem őket. A 17 éves koromban írt soraim se sokkal érettebbek; talán felnőtt akkor lettem csak igazán, mikor anya lettem. És még mindig van mit fejlődni, ezért születünk. A jövőre voltam kíváncsi, de az asztrológus miatt végig kellett utaznom az elmúlt 34 évet. Kellett hozzá édesanyám segítsége is, mert a gyerekkoromból alig emlékszem valamire. Neki is nehéz volt felelevenítenie a múltat, de részben sikerült és nem vált kárára. A lányommal való kapcsolatom értette meg velem igazán - bár korábban is tudtam a Titkot -, hogy amikor leszületik egy kisgyermek oda, ahova az égiek szánták, annak oka van. Az én kislányom rám lett bízva és micsoda felelősség! Nekem kell a játékra, a beszédre és az Életre megtanítani. Az én Anyámnak sem volt könnyű dolga, mert három kisgyereket nevelt. Az emlékezés közelebb hozott egymáshoz minket, pedig valahogy távol voltunk egymástól. Igazán sose értettük meg a másikat. Neki én nagyon lázadó voltam. Nekem ő nagyon merev. Mégis olyan lettem, mint ő. „A lányok olyanok lesznek, mint az anyjuk” – így tartják egyesek. Ő a minta, de nem a példa. Felnőttként e boldogtalan életutat figyelve, nem akarok olyan lenni, mint ő. Ideje kézbe venni a Sorsom. Persze nem a csillagok mondják meg majd, mit kell tennem – anyám óva int, hogy arra hagyatkozzak. Átnéztem a múltat, kielemeztem és itt az ideje, hogy tanuljak belőle. A jelenem most rendetlen még, de kész vagyok a nagytakarításra. Ki kell dobni a felesleges dolgokat, meg kell őrizni az emlékeket és bele kell fogni végre a jövőmbe! Egy átdolgozott élet után ismét vissza lehet tekinteni és nagy segítséget jelent majd a napló majd 80 éves szenilis fejemnek, talán meg is mosolyogtat az egykor halálosan komoly elméleteimmel. Ezért mindenkit arra buzdítok, ragadjon tollat és egy vastag üres füzetet, amit kinevez naplónak, és írja le élete nagy eseményeit. Örömét, bánatát és mindent, ami valaha fontos volt. (A cikket beküldte: Barayakud) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| |||||||||||||||||||