|
Kategória: Testünk, lelkünk dolgai Kilátástalanság24 éves lány vagyok és nagy elkeseredésemben fogtam neki ennek a cikknek. Lehet ma fiatalon érvényesülni? Lakást vásárolni, családot alapítani? Nem látom a kiutat, nincsenek lehetőségek... Már a reményem is kezd elveszni, hogy van kiút ebből.3,5 évvel ezelőtt bedőlt a tervem. Ekkor jöttem össze mostani párommal. Nem is tudtam mi történik velem, csak 1-2 hónap után eszméltem rá, hogy szerelmes vagyok. És megváltozott minden. Változtak a terveim. Családot akartam, gyereket! Ekkor már főiskolás voltam, párszor azon is elgondolkoztam, hogy otthagyom a sulit, hogy minden percben vele lehessek. De (szerencsére) nem hagytam ott. Igaz, nagyon sok jó lehetőséget kihagytam (Erasmus, köztársasági ösztöndíj, jól fizető munkalehetőség ahova nem is jelentkeztem miatta stb.). Persze ezt sosem mondtam neki, és nem is fogom! Ezért nem Ő a hibás! Ekkor már nem az számított, hogy abban, amit akarok én legyek a legjobb, és sokra vigyem, hanem, hogy Neki én legyek a legjobb és mindenben megfeleljek. Neki. Elvégeztem a főiskolát, mesterképzésre nem mentem, hogy minél előbb dolgozhassak, pénzt keressek és kezdhessük a "közös jövőnket". Szakmában nem tudtam elhelyezkedni, de szerencsére van munkám. Igaz nem keresek túl sokat, amiből félretenni nem tudok. Ott a diákhitel, a bérlet, telefonszámla stb. Nem látom azt, hogy valaha is közösen házat tudnánk venni, hogy megkérné a kezem, jön az esküvő és a gyerekek. Nem látom... Hiába dolgozik Ő is, jobban is keres, mint én, de nem elég. Nem tudunk plusz munkát vállalni, mert mindkettőnk kora reggeltől késő estig dolgozik. Így találkozni is csak hétvégén tudunk. Ez iszonyat! És ha belegondolok abba, hogy ha akkor nem Őt választom, hanem maradok az "eredeti" tervnél ki tudja, hogy most hol tartanék. Lehet, hogy ugyan itt, de lehet, hogy kétszer ennyit (vagy háromszor) keresnék, és már nem a szüleimmel kéne élnem. De Őt választottam... Nagyon elkeserít ez a kilátástalanság. Úgy gondoltam, hogy 25 éves koromra túl leszünk a lagzin és jöhet a baba is, ha lesz közös házunk. De ez esélytelen, és ha reálisan belegondolok, 29-30 éves leszek, mire eljuthatunk a gyerekvállalásig. És még kérdik, hogy a mai fiatalok miért nem vállalnak gyereket, vagy miért olyan későn? Hát ezért... (A cikket beküldte: hcs2) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| |||||||||||||||||||