|
Kategória: Testünk, lelkünk dolgai Házisárkány az anyósomMa reggel, amikor a munkahelyemre jöttem, az egyik kereskedelmi rádiót hallgattam. Az talán lényegtelen hogy melyiket. Szeretem a reggeli műsort, kikapcsol, és felébreszt, míg be nem érek, és még azon sem bosszankodom, hogy miért nincsen ülőhely a buszon :).A cikkre vonatkozólag az ihletett meg, hogy vajon mi okozza a konfliktust meny és anyós között? Azért ezt írom, mert úgy gondolom, ez a gyakoribb. Én olyanról még nem hallottam, hogy a lányos anyuka ne fogadta volna el a férfit... Mindig is nagy kerek szemekkel és csodálkozva állok ezen problémák előtt, mert nekem sosem volt konfliktusom a párom édesanyjával. Fogalmam sincsen mi az, ami kiváltója lehet ennek, de nem hiszem, hogy minden esetben csak a "kedves" mama a házisárkány. Vagy ha tévednék, abban biztosan nem tévedek, hogy a menye az, aki a fiatalabb, neki nem kellene felvenni a "kesztyűt". Így a veszekedések elkerülhetőek, hiszen, ha nem tud mibe belekötni, előbb-utóbb abbahagyja a piszkálódást. A környezetemben nem találkoztam olyan esettel, amiben konfliktus lett volna. Apai nagymamám mindegyik menyét szerette/szereti (sokszor persze előre szavazott bizalmat, amit nem kellett volna), és édesanyám is elfogadja fia választottját, a párom édesanyja is - azt hiszem mondhatom ezt túlzás nélkül - szeret engem. Ezek után hajlamos vagyok azt hinni, hogy igazán nincsen konfliktus,illetve, hogy ez egy alulról generált dolog. Az újdonsült menyek félnek, és inkább maguk kreálta rosszindulatot feltételeznek a kedvesük édesanyjáról, mert így biztosan nekik lesz igazuk. Hiszen, ha valakihez rosszul állunk hozzá, akkor ezt is kapjuk vissza: így aztán beigazolódhat a félelem, hogy az anyósom egy házisárkány. Közben pedig, lehet, hogy anyánk helyett anyánk lenne, csak éppen erre mi - nők - nem is adunk lehetőséget. Tudni kell, hogy egy anyának a fia a legféltettebb kincse; de ha szeretjük, óvjuk, ellátjuk a fiát, szerintem nincsen olyan kőszívű anya, aki ezt ne venné jól. Ami pedig duplán fontos: ne akarjunk egy anyával versenyezni. Nem éri meg, és többségében mi maradunk alul. (A cikket beküldte: Eszter1981) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| |||||||||||||||||||