|
Kategória: Testünk, lelkünk dolgai Az alma"Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra - s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket."(Teréz anya) Komoly munkára készültem többedmagammal, segíteni mentünk…csapatosan. A kis családi ház, ahová indultunk, már sok dolgot látott, most a betegség és a bizonytalanság tölti ki faltól falig. Ha egy anya beteg, a család is beteg… a kis házban három a gyerek, kell a segítség. Segítség, amit nem kértek, önként kínáltuk fel. Dolgos nap állt délutánra mögöttünk, volt olyan óra, amikor tizenegy lány/asszony szépítgette, takarította, rendezte a szobát-konyhát-portát. Mindegyikőjüknek (akár a helyszínen, akár az intézményben segítettek) egytől-egyig köszönöm még egyszer, hogy ilyen nagyszerű példát mutattak emberségből. Nap végére a beteg anyuka egy tiszta és egészséges házban pihenhetett meg, és csak remélni merem, hogy a napfénnyel együtt egy kis reményt is becsempészhettünk a meszelt falak közé. …utasom, az alma persze mindent látott és hallott. A nagy lendületben, éhségre nem is gondolva sikeresen a táska alján felejtődött, ezért a következő napnak újfent együtt vágtunk neki. Kilövésre (vagy bevetésre) készen innen hamarosan a zsebembe került - egy állomással közelebb a célhoz - és így kísért naphosszat. Nem tudom, hogy írhatok e igazán róla…de mégis…aznap egy fedél nélküli társunk segítése lett a közösségi cél. Az „egységben az erő” nem üres frázis! Az egyenruhások és a segítők összefogtak, és jutott egy tál étel a napok óta éhező férfinak, akit aztán tisztán és új ruhában-cipőben haza is fuvarozott a yard. …zsebalmám persze most is mindennek tanúja volt. A két nap történéseitől megbölcsült, és kellően áhítattal telt gyümölcsömet szem elé helyeztem ügyintézés közben az asztalra, hogy – na akkor majd most…! Napi utolsó ügyfelem egy anyuka két picivel. A nagyobbacska ügyesen helyet foglal a széken, a kicsi el nem engedné anyuját. Meg sem szólal, csak bújik, mígnem észre nem vesz valamit, ami beindítja a mimózaság leple alatt megbújt elemi ösztönöket. - Ajmaaaaaaa! A felkiáltást megerősítendő, félreértésre esélyt sem adva egész testtel belendül a céltárgy - jelen esetben célgyümölcs - irányába. Ekkor már kétségem sem lehet előző napi választásomat illetően. Ennek az almának küldetése volt…és - bár megjárva sok mellékutat - az apró gyerekkézben be is töltetett! (A cikket beküldte: matyi78) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| |||||||||||||||||||